Új Impulzus, 1986 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1986-12-13 / 25. szám
ÉVFORDULÓ 90 éves a Szabadság-híd Megfiatalodva A főváros gyors fejlődése miatt a kiegyezést követően mind messzebbre helyezték a városhatárt. Az 1890-es évek elején elkerülhetetlenné vált a déli térségben is egy dunai átkelőhely létesítése. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának (FKT) előterjesztése alapján a honatyák az 1893. évi XIV. tc.-ben már az építésről rendelkeztek. Az építésiszerelési munkákra 1894 — 1896 között került sor. A főváros egységes rendezését és fejlesztését irányító testület, az FKT, már 1870. évi megalakulását követően tervbe vette egy második állandó dunai átkelőhely létesítését. Az előkészítés időszakában meghatározták a mai Margit- és a Szabadság-híd helyét. A kivitelezés sorrendjéről azonban hosszasan vitáztak. A mai Dimitrov térnél a pesti oldal már kiépült, a budai rész viszont még lakatlan volt. A Margithíd tervezett helyén fordított volt a helyzet: a budai hídfőt vette körül lakott terület és a pesti oldal volt rendezetlen. Az FKT a Margit-hídnak szavazott elsőbbséget, a kivitelezéssel 1876. április 30-ra készültek el. A déli térségbe tervezett dunai átkelőhely megvalósítására két évtizedet kellett várni. A több éve porosodó koncepció gondolatát ismét elővéve — az országgyűlési döntést követően - 1893. július 23-án, tervpályázatot hirdetett a kereskedelemügyi tárca. A beérkezett 21 pályaművet nemzetközi zsűri bírálta el, az előadó Kherndl Antal műegyetemi tanár volt, öt terv egynyílású, 16 pedig háromnyílású hidat javasolt. A kivitelezés a második díjat nyert Feketeházay János terve alapján indult meg. A két mederpilléren nyugvó, háromnyílású, konzolos, rácstartószerkezetű vashíd 331,2 méter hosszban íveli át a Dunát. A két pillérről a meder közepe felé benyúló konzolvégeket 47 m-es, közbefüggesztett tartóval kapcsolták össze. A középső nyílás 175, a két parti 78,1 m-es. Mindkét hídvéget 609-609 t öntöttvas ellentömeggel terhelték meg, hogy a hídszerkezet a középső nagy nyílás terhe alatt fel ne billenhessen. A hídpálya szélessége 20,1 m; a kocsiút 10,5; a kétoldali gyalogjárda 2,9-2,9 méteresre épült; a még hiányzó szélességet a két főtartó és az ezeket az úttesttől elválasztó sávok foglalják el. A mederpillérek részére 28 méter hosszban és 7,5 m szélességben, a hídfők részére pedig két-két különálló, de felül körszelet alakú boltozattal összekötött, 8 m hosszú és 6,2 m széles alapzat készült. A pillérek előfőin sisak alakú jégtörőfejek készültek, az egyes köveket horgonyrudak kapcsolták egymáshoz, valamint a pillérfalazathoz. A mederpilléreket gránittal burkolták. Építészeti szempontból a vasszerkezet legjellegzetesebb része a mederpillérek feletti két kapuzat. A kapuzati oszlopok felső öv feletti részei piramisszerűek és keresztrácsozattal vannak egymáshoz kapcsolva. A piramisok gömbvégződésein - 46 m magasságban a nulla vízszint felett -, kiterjesztett szárnyú turulmadarak lebegnek. Az építési munkák 1894- ben kezdődtek meg. Az alapozást a Gartner—Zsigmondy cég vasszekrények elsüllyesztésével, légnyomásos módszerrel végezte. A pillérek és a hídfők 1895 végére elkészültek. A vasszerkezet előállítására és szerelésére a MÁV Gépgyár kapott megbízást. A 6102 t vasszerkezetet Seefederer Gyula főfelügyelő művezetése mellett 1896 augusztusáig megépítették. A híd vasszerkezetére aszfaltbeton, erre kettős sorban elhelyezett telített fenyődeszka került. A kocsipálya burkolatát 13 cm magas bükkfakockákból készítették. A hidat villamos és gázvilágítással szerelték fel. Teljes kivilágításkor 48 gáz-, 12 ív- és 8 izzólámpa fénye biztosította a szinte nappali világosságot. A híd avatására a milleneumi ünnepségek keretében 1896 őszén került sor. A megnyitón Ferenc József császár személyesen részt vett: a híd főtartójába egy ezüst szegecset helyezett el, ezzel befejezettnek nyilvánította az építést és engedélyt adott arra, hogy az új műtárgy a nevét viselje. A Duna-hidakon való áthaladásért a századfordulón fizetni kellett a híd mindkét végén lévő vámszedőháznál. A hídra a szélső fekvésben kettősvágányú villamospálya is került, azon a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság kezelésében 1898. május 31-én indult meg a forgalom. A korabeli előírások szerint alsóvezetékes áramtáplálást alkalmaztak. A gyalogos forgalom is jelentős volt: 1897-ben 88 ezren, 1905-ben 107 ezren, 1913-ban 164 ezren haladtak át a Duna felett. A két városrész közötti villamosforgalom közel 50 százalékát az I. világháború kezdetén e hídon bonyolították le. 1945. január 16-án a hidat felrobbantották. A pusztítás a budapesti Duna-hidak közül itt volt a legkisebb: a robbantás következtében hátradőlt budai áthidalást és a középső közbefüggesztett tartót 2250 t roncsanyagból építették újjá. Az 1945—1949 között működő Magyar Művészeti Tanács a híd dísztelenítését javasolta. Gerő Ernő indítványára ezt elvetették, mert költségeit az ország akkor nem vállalhatta. A változást az jelentette, hogy a kapuzatokra a régi címerpajzsok nem kerültek vissza. Avatására 1946. augusztus 20-án került sor, mai nevét akkor kapta. 1965-1968 között részlegesen, a közelmúltban pedig teljesen felújították. Az első ütemben, 1980. június 16. és október 17. között a közúti pályát és a pályaszint alatti részeket újították fel. A közúti pálya a megmaradó acélszerkezetre került. A 6 cm-es acélzsalura (trapéz hullámlemez) 15 cm vasbeton lemezt 1 cm-es szigetelést, 4 cm-es védőbetont és 8 cm-es különleges minőségű aszfaltburkolatot építettek rá. Korábban a két végén lévő ellensúlyszerkezetet nem javították, ezeket a budai oldalon alul és felül, a pesti oldalon alul kicserélték. A villamosvasúti vágányokat különleges technológiával állították elő. A felépítmény monolit betonból készült lemezekre került, amely - rugalmasabb szerkezetet képezve - jobban követte a híd mozgását. A sínvályú is különleges védelmet kapott. A villamosvasúti pálya fölé új, „rugalmas” felsővezeték került. A második ütem munkái 1985 nyarán kezdődtek el. Ekkor a járdák átépítésére, és a pályaszint alatti acélszerkezetek felújítására került sor. A hidat 1985. október 5-től lezárták a forgalom elől, hogy a BKV az időközben szükségessé vált villamosvágány-cserét elvégezhesse. 1985. december 15-től a tömegközelekedési járművek 40 km/h sebességgel áthaladhatnak a hídon. Az építők a híd felső szerkezetén ellenőrizték a szegecsek állapotát, majd az egész felső szerkezetet az eredeti zöld színre festették le. A korábban eltávolított címerek ismét visszakerültek eredeti helyükre. 1986 júniusának végén a sebességkorlátozást feloldották, a hidat a közúti forgalom számára ismét teljesen megnyitották. JUHÁSZ ERZSÉBET Inmurnoo