Ipargazdaság, 1967 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
IPARGAZDASÁG * 3 Ennek a felmérésnek a kapcsán sajnos fény derült a fiatalok egy részének saját sorsuk iránti csekély érdeklődésére is, hiszen a kiküldött 1500 kérdőívből mindössze 242 feldolgozásra alkalmas válasz érkezett be. Ezek száma azonban ahhoz elégséges, hogy a kérdésekre adott válaszokból az uralkodó tendenciát leszűrjük és megállapíthassuk, hogy hol szorít nagyon is fájóan a cipő. Elemezve és értékelve a kérdésekre adott válaszokat, kitűnik, hogy a fiatalok elenyésző része szerzett egyetemi tanulmányain felüli képesítést. Tudományos címmel a fiataloknak csak mintegy 12%-a rendelkezik, és ha ezt a rendkívül alacsony számot összevetjük a „pályázik-e valamilyen tudományos fokozat elérésére” kérdésre adott döntően negatív válaszokkal, akkor megállapíthatjuk, hogy nagyon kevés fiatal kíván tudományos fokozatot elérni. Fiataljaink nagy része a kérdőívek tanúsága szerint olvas, ír ugyan valamilyen idegen nyelven (döntő többségük oroszul), de a nyelvvizsgával rendelkezők aránya itt is 5% alatt marad, ami élesen rávilágít fiatal közgazdász generációnk nem kielégítő mértékű nyelvtudására. Feltétlenül ki kell emelnünk Kommunista Ifjúsági Szövetségünk, döntő szerepét fiatal közgazdászaink életében. A fiatalok nagy többsége a kérdőívek tanulsága szerint KISZ-tag, mégis a KISZ által rendezett FMKT, Kiváló Ifjú Közgazdász mozgalmakban résztvevők száma rendkívül alacsony. Pedig ezeknek a mozgalmaknak nagy politikai és szakmailag aktivizáló hatásuk van. A fiatalok anyagi, erkölcsi megbecsülését vizsgálva leszűrhetjük, hogy bár többségük képzettségének megfelelő munkakörben és ennek megfelelő bérért dolgozik, de az is előfordul (sajnos elég gyakran, s ezt februári felmérésünk is megmutatta), hogy technikumot végzettek fizikai dolgozóként, hivatalsegédként, vagy gyors- és gépíróként dolgoznak. Azt hiszem, hogy azok a gazdasági vezetőink, akik a kvalifikált dolgozókat ilyen munkakörökben foglalkoztatják, rosszul sáfárkodnak a rendelkezésükre álló szellemi alappal. Rendkívül elszomorító a kép, ha a szakmai továbbképzésre vonatkozó válaszokat vizsgáljuk. A fiataloknak mindössze 10%-a tagja az MTESZ-hez tartozó szakmai egyesületeknek, és ez a szám sajnos nem írható egyértelműen az érdeklődés hiányának rovására. Ugyanis a fiatalok nagy része a kérdőívekhez mellékelt ismertetőből értesült arról, hogy létezik szakmai tudományos egyesület. Úgy látszik, a fiatalok aktivizálásában súlyos elmaradás van. Pedig a fiatalok adják az egyesület utánpótlását, nekik kell a stafétabotot átvenni az idősebb szakemberek kezéből. Azokra a kérdésekre, hogy „részt vettek-e már szakmai tapasztalatcserén”, „látogat-e szakmai továbbképző jellegű előadásokat”, „látogat-e valamilyen szakmai tanfolyamot”, „tartott-e már szakmai jellegű előadást”, „írt-e már szakcikket, szak- könyvet”, „olvas-e rendszeresen szakkönyveket”, szinte egyértelműen nemleges a válasz. Szakfolyóiratokat gyakrabban olvasnak fiataljaink, elsősorban a Figyelőt, a Közgazdasági Szemlét és az Ipargazdaságot, de szakmai folyóiratot a legritkább esetben. Az előbbiekben felsorolt problémák már szinte eleve meghatározzák azokat a feladatokat, amelyeket az FKB-nak kell ellátnia. Elsődlegesen be kívánjuk vonni a fiatal szakembereket az MTESZ tagegyesületeiben folyó tudományos munkába. Nem az a célunk, hogy a fiatalokat külön szervezetbe tömörítsük, hanem az, hogy erőinket koncentráljuk a tagegyesületben folyó tudományos munkára. Ezért az FKB nem különálló szakosztályként vagy egyesületként működik, hanem mint széleskörű koordinatív munkabizottság, melynek tömegbázisát éppen az egyesületek adják. Aktívahálózatunkat kiépítjük a tagegyesületeken belül a célból, hogy a különböző szakosztályokban tevékenykedő fiatalok munkáját a tagegyesületek előtt álló feladatok megoldására mozgósítsuk. Az FKB központi koordináló jellege lehetővé teszi a rendelkezésre álló szellemi kapacitás összpontosítását több iparágat, vagy népgazdasági ágat érintő közös probléma megoldására. A fiatal közgazdászokkal való foglalkozás kezdeti jelei néhány tudományos egyesületben már megmutatkoznak. A Magyar Élelmiszeripari Tudományos Egyesület öszszehívta a fiatal közgazdászokat, érdeklődik problémáik iránt, segítséget, útmutatást nyújt munkájukhoz. A Textilipari Tudományos Egyesületben jól működő FKB van, amely gyümölcsöző tapasztalatcsere-látogatásokat rendez, és az egyes szakterületeken előadások, konzultációk megrendezésével segíti elő a fiatalok képzését. A Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület, az Építőipari Tudományos Egyesület, a Szilikátipari Tudományos Egyesület és a Gépipari Tudományos Egyesület szintén foglalkozik a fiatalok problémáival és megad minden segítséget és lehetőséget, hogy tudásukat az egyesület keretein belül továbbfejlesszék. Szeretnénk olyan pezsgő életet létrehozni, ahol az azonos végzettségű, érdeklődési körű fiatal szakemberek megtalálják az őket érintő kérdésekre a választ, előadásokat hallgatnak és tartanak a közösen érdeklő témákról, ezeket megvitatják. Előadássorozatot hirdettünk meg, melynek első előadását Frank Tibor, az Ipargazdasági Bizottság titkára tartotta „A közgazdászok feladatai az új gazdaságirányítási rendszerben” címmel —, nagy érdeklődés és siker kíséretében. Meghirdettük az ifjú közgazdász klubnapokat. Klubnapjainkon fórumot kívánunk teremteni valamennyi fiatal közgazdásznak nézetei kifejtésére és baráti körben való megvitatására. Alkalmakként egy-egy — kb. fél órás időtartamú — előadás megtartását tervezzük, melyet rövid, kötetlen beszélgetés követ. Pályázatot írtunk ki, amelynek célja a fiatalok aktivizálásán túlmenően azoknak az értékes gondolatoknak, javaslatoknak formába öntése és a vállalatok érdekében való felhasználása, amelyek fiataljainkban felmerülnek. A pályázat témája: A gazdaságosság felismerésének és érvényesítésének tapasztalatai, országos nagyvállalati, tröszti, iparági szinten. A pályázóknak a gazdaságossággal összefüggésben fel kell tárni a termelékenység-emelési mód-t