Ipargazdaság, 1978 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1978-08-01 / 8-9. szám
A vállalati készletszintek optimalizálása az inkurrens és immobil készletek felszámolása, illetve képződésének megakadályozása szervezési megoldással ÉRDI ATTILÁNÉ, KOVÁCS MIKLÓSNÉ, KOVÁCS LÁSZLÓ, MARJAI ANTAL* A cikk egy tanácsi felügyelet alá tartozó iparvállalatnál készített tanulmány adatait dolgozza fel. A vállalat jellemzői alapján középnagyságú kategóriába tartozik, megyei és országos igényeket elégít ki. A vállalati készletszintek optimalizálására végzett vizsgálat szükségességét a következők indokolták: a) A vizsgálatba bevont két terület — a műanyag, illetve az üvegtechnikai üzem — a vállalat profiljába tartozó tevékenységek döntő részét teszi ki: — termelési értékben — volumenben — állóeszközértékben — raktározandó anyagok mennyiségében és értékében. b) A műanyagüzem anyagszükségletére jellemző, hogy az alapanyagok helyettesíthetők egymással, és ez nagyban hozzájárult az azonos célra használható többféle anyag egyidejű raktáron tartásához. c) Közepes nagyságú vállalatról lévén szó, a két tevékenység kismértékű anyagigényessége ellenére sürgetővé vált az anyagbeszerzés rendszerbe foglalása, az anyaggazdálkodás és a termelésprogramozás időbeli összehangolása, mert ez javítja az ellátást és növeli a gazdaságosságot. I. HELYZETFELMÉRÉS A vizsgált vállalat sem kivétel az alól a köztudott tény alól, hogy a hazai ipari és kereskedelmi vállalatok átlagos készletszintjei a hasonló tevékenységet folytató fejlett államokban működő vállalatok készletszintjeihez képest igen magasak. Ez a probléma sürgős megoldást kíván két szempontból is: — A cél az, hogy minél jobban érvényesüljön a forgóeszközökkel (anyagokkal) kapcsolatos azon alapelv, hogy „minél kisebb átlagos készletekkel, minél nagyobb termelési értéket érjünk el”, vagyis a forgóeszközök forgási sebességét minél nagyobb mértékben meggyorsítsuk. — A raktárgazdálkodás (raktárbővítés, raktártervezés) során nem lehet mindegy, hogy milyen készletekkel számolunk. Korszerűségi tényező, hogy az egyidejűleg elhelyezendő árukészletek nagysága spontán módon kialakult egyidejű átlagkészletre épül-e, vagy pedig az optimumhoz közelítő egyidejűleg tárolandó készletszintekre. Ezekből a gondolatokból kiindulva elengedhetetlenül szükséges, hogy az egyidejűleg tárolandó készletszinteket tudományos igényű módszerekkel kialakított adatok alapján határozzuk meg. Erre a célra a „gazdaságos átlagkészleteket meghatározó módszert” alkalmaztuk. 1. A helyzetfelmérés módszerének ismertetése A „gazdaságos átlagkészletek meghatározásának módszere” a gazdaságos készletnagyság alatt az optimális átlagkészlet felé közelítő, a sokévi átlagkészletszintnél jelentősen alacsonyabb átlagos készleteket ért. A. A módszer főbb jellemzői a következők: a) Esetünkben cikkelemenkénti részletezettséggel, a cikkelemek számos üzemgazdasági és kereskedelmi jellemzője alapján differenciáltan határozza meg a jövő időszak átlagos készletnagyságait. b) A múlt tényszámaira épül, nincs szükség a tervév teljes rendelésállományának ismeretére, illetve cikkelemenkénti anyagválaszték felhasználási szükségletének ismeretére. c) A múlt tényszámait — ugyancsak cikkelemenként — korrigálhatja a szükséglettervezés és szerződéskötés vagy igénybejelentés időszakában már ismert változások korrekciós tényezőkkel kifejezett hatásaival. Ilyen változások például: — a termelésfelfutásra, illetve ennek hatása az egyes cikkelemek felhasználási igényeire, — a gyártmány szerkezetének változása, amenynyiben az jelentős, — egy-egy alapvetően nagy volumennel belépő vagy kilépő anyagfajta. B. A módszer üzemgazdasági ismérvei a következők: — A bázisidőszaki tényleges készletnapok száma. — A cikkelemek darabszáma. — A beszállítási gyakoriság alakulása. — A művi vagy nagykereskedelmi forrásból való beszerzés lehetőségének ismerete. — A piaci beszerzési lehetőségek várható alakulása. 2. A helyzetfelmérés munkaütemei 2. A vállalat felső vezetőivel megállapodtunk a következőkben: — A szerteágazó tevékenységi területből a műanyag-, ill. az üvegtechnikai üzemanyagellátását vizsgáljuk. — Vizsgálatunkat a két üzem 18 hónap profil szerinti „élő” anyagválaszték-jegyzékére terjesztjük ki (alap- és segédanyagok, egyes csomagolóanyagok). IPARGAZDASÁG 45 *Komárom megyei Tanács 1978. augusztus—szeptember