Ipargazdaság, 1978 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1978-08-01 / 8-9. szám

A vállalati készletszintek optimalizálása az inkurrens és immobil készletek felszámolása, illetve képződésének megakadályozása szervezési megoldással ÉRDI ATTILÁN­É, KOVÁCS MIKLÓSNÉ, KOVÁCS LÁSZLÓ, MARJAI ANTAL* A cikk egy tanácsi felügyelet alá tartozó ipar­­vállalatnál készített tanulmány adatait dolgozza fel. A vállalat jellemzői alapján középnagyságú ka­tegóriába tartozik, megyei és országos igényeket elégít ki. A vállalati készletszintek optimalizálásá­ra végzett vizsgálat szükségességét a következők indokolták: a) A vizsgálatba bevont két terület — a műanyag, illetve az üvegtechnikai üzem — a vállalat pro­filjába tartozó tevékenységek döntő részét teszi ki: — termelési értékben — volumenben — állóeszközértékben — raktározandó anyagok mennyiségében és ér­tékében. b) A műanyagüzem anyagszükségletére jellemző, hogy az alapanyagok helyettesíthetők egymás­sal, és ez nagyban hozzájárult az azonos célra használható többféle anyag egyidejű raktáron tartásához. c) Közepes nagyságú vállalatról lévén szó, a két tevékenység kismértékű anyagigényessége elle­nére sürgetővé vált az anyagbeszerzés rendszer­be foglalása, az anyaggazdálkodás és a terme­lésprogramozás időbeli összehangolása, mert ez javítja az ellátást és növeli a gazdaságosságot. I. HELYZETFELMÉRÉS A vizsgált vállalat sem kivétel az alól a köztu­dott tény alól, hogy a hazai ipari és kereskedelmi vállalatok átlagos készletszintjei a hasonló tevé­kenységet folytató fejlett államokban működő vállalatok készletszintjeihez képest igen magasak. Ez a probléma sürgős megoldást kíván két szem­pontból is: — A cél az, hogy minél jobban érvényesüljön a forgóeszközökkel (anyagokkal) kapcsolatos azon alapelv, hogy „minél kisebb átlagos készletekkel, minél nagyobb termelési értéket érjünk el”, vagyis a forgóeszközök forgási sebességét minél nagyobb mértékben meggyorsítsuk. — A raktárgazdálkodás (raktárbővítés, raktár­tervezés) során nem lehet mindegy, hogy milyen készletekkel számolunk. Korszerűségi tényező, hogy az egyidejűleg elhelyezendő árukészletek nagysága spontán módon kialakult egyidejű átlag­­készletre épül-e, vagy pedig az optimumhoz köze­lítő egyidejűleg tárolandó készletszintekre. Ezekből a gondolatokból kiindulva elengedhe­tetlenül szükséges, hogy az egyidejűleg tárolandó készletszinteket tudományos igényű módszerek­kel kialakított adatok alapján határozzuk meg. Erre a célra a „gazdaságos átlagkészleteket meg­határozó módszert” alkalmaztuk. 1. A helyzetfelmérés módszerének ismertetése A „gazdaságos átlagkészletek meghatározásá­nak módszere” a gazdaságos készletnagyság alatt az optimális átlagkészlet felé közelítő, a sokévi át­lagkészletszintnél jelentősen alacsonyabb átlagos készleteket ért. A. A módszer főbb jellemzői a következők: a) Esetünkben cikkelemenkénti részletezettség­gel, a cikkelemek számos üzemgazdasági és keres­kedelmi jellemzője alapján differenciáltan határoz­za meg a jövő időszak átlagos készletnagyságait. b) A múlt tényszámaira épül, nincs szükség a tervév teljes rendelésállományának ismeretére, il­letve cikkelemenkénti anyagválaszték felhaszná­lási szükségletének ismeretére. c) A múlt tényszámait — ugyancsak cikkele­menként — korrigálhatja a szükséglettervezés és szerződéskötés vagy igénybejelentés időszakában már ismert változások korrekciós tényezőkkel ki­fejezett hatásaival. Ilyen változások például: —­ a termelésfelfutás­r­a, illetve ennek hatása az egyes cikkelemek felhasználási igényeire, — a gyártmány szerkezetének változása, ameny­­nyiben az jelentős, — egy-egy alapvetően nagy volumennel belépő vagy kilépő anyagfajta. B. A módszer üzemgazdasági ismérvei a következők: — A bázisidőszaki tényleges készletnapok száma. — A cikkelemek darabszáma. — A beszállítási gyakoriság alakulása. — A művi vagy nagykereskedelmi forrásból való beszerzés lehetőségének ismerete. — A piaci beszerzési lehetőségek várható alaku­lása. 2. A helyzetfelmérés munkaütemei 2. A vállalat felső vezetőivel megállapodtunk a következőkben: — A szerteágazó tevékenységi területből a mű­anyag-, ill. az üvegtechnikai üzem­anyagellátását vizsgáljuk. — Vizsgálatunkat a két üzem 18 hónap profil szerinti „élő” anyagválaszték-jegyzékére terjeszt­jük ki (alap- és segédanyagok, egyes csomagoló­anyagok). IPARGAZDASÁG 45 *Komárom megyei Tanács 1978. augusztus—szeptember

Next