Ipari Szemle, 1997 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 1. szám
Miniszteri bevezető FAZAKAS SZABOLCS miniszter A belkereskedelem szerepe a nemzetgazdaságban. Őszinte örömmel fogadtam el kedves meghívásukat, hogy ezen a konferencián kifejtsem nézetemet a szakmáról, az ország gazdasági helyzetéről, a rövidebb és hosszabb távú jövőnkről. A belkereskedelem és a rendszerváltás A magyar belkereskedelemre egy kicsit úgy tekintek mint a rendszerváltás egyik úttörőjére. Jól emlékszem az ötvenes évek ideológiájára, mely szerint a kereskedelemnek, ideértve az áru-pénz viszonyokat, idővel el kell tűnnie. Ám a belkereskedelem mégis létezik, és betölti fontos funkcióját a nemzetgazdaságban. Erősödnek az áru-pénz viszonyok. 1968-ban a gazdaságirányítás reformja először a belkereskedelem területén teremtette meg a piacgazdaság csíráit. A hetvenes évek elején a külpolitikai feszültségek miatt megtorpanás következett, majd a nyolcvanas években ismét gyors fejlődésnek lehettünk tanúi. Megkezdődött a termékforgalom liberalizálása, az állami irányítás béklyóinak föloldása. Megindult egy olyan pozitív folyamat, amire azt mondhatnám privatizálás, ha ezt a fogalmat akkor valóságos tartalma szerint használtuk volna. A belkereskedelmi ágazatban létrejöttek a „gebinek”, a szerződéses üzletek különféle formái. Ezek a próbálkozások végül is a rendszerváltás után eljutottak a valódi privatizáláshoz. A spontán privatizációs folyamat először ebben az ágazatban kezdődött el, mint ahogy a külföldi tőke is először a belkereskedelemben vetette meg a lábát Magyarországon. A kezdeti szakaszban a szabályozások csak vegyes vállalati formában engedték meg a külföldi tőke részvételét a magyar gazdasági életben. Később a külföldi befektetők többségi tulajdonnal is rendelkezhettek, és végül 100%-os tulajdonú létesítményeket is szerezhettek, amelyek között számos ún. zöldmezős beruházás is létesült. A spontán privatizáció után ma a külföldi tőke újra felfedezte ezt az ágazatot, és komoly beruházásokat hajt végre. Nemrégiben két nagy bevásárlóközpontot nyitottunk meg Budapesten, mindkettőben igen jelentős a külföldi tőke részesedése. A nagy bevásárlóközpontok létesítése a nemzetközi tendenciák érvényre jutását jelzi hazánkban, miközben természetesen joggal vet fel pozitív és negatív gondolatokat. Mindenképpen le kell szögeznem, hogy az elmúlt időszakban a belkereskedelmi ágazat ment keresztül a leglátványosabb fejlődésen. Ez a külső megjelenésre is vonatkozik. Emlékszünk még az elavult, kopott portálokra, bolti berendezésekre. S ma látjuk a megújult, elegáns, modern üzleteket, amelyek bármely nyugati országban megállnák a helyüket. A minőségi változások nemcsak a külső megjelenésben, hanem a technológiában, és a technikai felszereltségben is érzékelhetők. Ma már nem kell Bécsbe menni ahhoz, hogy korszerű körülmények között tudjunk vásárolni. A magas technikai színvonalhoz olyan árukínálat is csatlakozik, amely ugyancsak eléri a nemzetközi színvonalat. A kiszolgálás kulturáltsága is csaknem olyan, amit az elmúlt évtizedekben Nyugaton tapasztalhattunk. Meggyőződéssel mondhatom tehát, hogy a gazdaság területén a belkereskedelem is nagyon sokat tett azért, hogy hazánk a rendszerváltás során átléphessen a piacgazdaságba, sőt annak szellemi előkészítésében is jelentős szerepet vállalt. Integrációs törekvéseink Ma amikor törekvésünk az euro-atlanti integrációban való részvétel, fontos tudnunk, hol tartunk az ehhez vezető úton, mit tudtunk eddig teljesíteni a feltételek közül. Partnereink is elismerik, hogy szellemileg közel állunk Európához, s térségünk egyik legjobban felkészült országa vagyunk az euro-atlanti integrációba való bekapcsolódásra. Az elért eredményekhez vezető út mindenki számára nagyon nehéz volt: súlyos terhet kellett viselnie az ország lakosságának, az egyes ágazatoknak, köztük a kereskedelemnek, amelyik közvetlenül és közvetetten oly sokat tett a rendszerváltásért. Az 1995-ben meghozott gazdasági stabilizációs intézkedések egyik legfőbb jellemzője a belföldi fogyasztás szigorú korlátozása volt. Ez bizony sok gondot okozott többek között a belkereskedelemben is. Csökkent a forgalom volumene és a nyereség is visszaesett. Érthető, hogy a szakma várakozással tekint 1997-re és a távolabbi jövőre. Ám ahhoz, hogy 1997-ről beszéljünk, át kell tekinteni mi történt 1995-ben és 1996-ban. Gazdaságunk 1995-1996 1995-ben a gazdasági helyzet kiélezett volt. A kettős deficit, a kereskedelmi fizetési mérleg deficitje, és a költségvetési deficit együttesen úgy belgazdasági, mint nemzetközi szinten nehéz helyzetet teremtett. Az 1995-ben megkezdett, majd 1996-ban folytatott gazdasági stabilizációs program eredményeként az ország egyensúlyi helyzete lényegesen javult, és ez jó bázist teremtett arra, hogy most már fokozatosan és óvatosan az ország növekedési pályára léphessen. Nem lehet ugyanis egyszerre stabilizálni és növekedni. A stabilizáció, a szigorú monetáris-fiskális politika, óhatatlanul visszafogással jár. Ám Magyarország esetében - az exporteredményeknek köszönhetően — a stabilizációs program végrehajtása nem járt drasztikus visszaeséssel. 1995-ben és 1996-ban a GDP reálértékben egy - másfél százalékkal növekedett, ami a körülményeket tekintve egyértelműen jó eredmény. 1996-ban az ipari termelés mintegy 2,3%kal emelkedett, ezen belül a belföldi ipari értékesítés 1,2%-kal csökkent, az export 14%-kal növekedett. Kedvező, hogy 9%-kal nőtt a termelékenység. Ezzel Magyarország a termelékenység területén a korábban tapasztalható jelentős elmaradást csökkenteni tudta. Pozitív jelenség, hogy az export növekedésének trendje nem tört meg, jóllehet nemcsak Magyarországon kellett stabilizációs programot indítani. A legfontosabb piacainknak számító Németországban és Ausztriában is korlátozó intézkedéseket kellett bevezetni. Ennek ellenére 1996-ban 16 milliárd dollár exporttal és 18,6 milliárd dollár importtal számolunk, ami 2,6 milliárd dollár passzívumot jelent. Ez a nagyságrend finanszírozható különösen, ha figyelembe veszszük, egyrészt az ugyancsak tárcánk hatáskörébe tartozó turizmus 2,2 milliárd USA dollár bevételét és több mint 1 milliárd dollár aktívumát, másrészt a mintegy 2,0 milliárd USA dollárnyi Magyarországra érkezett külföldi működő tőkét. Külkereskedelmünk relációs összetétele is kedvező: kétharmadát az Európai Unió országaival, mintegy 75%-át a fejlett országokkal bonyolítjuk le. Az is öröm, hogy korábban - mondjuk így - a fejlődő országok szintjén levő áruszerkezetünk, többek között a külföldi tőkéből történt termelő beruházásoknak is köszönhetően, nagymértékben javult, és ma már nemzetközileg is korszerűnek mondható. * Az Országos Kereskedelmi Szövetség 1996. december 18-án tartott konferenciáján elhangzott előadás alapján. 97/1 Ipari Szemle Belkereskedelmi rovattal