Bevilaqua Borsody Béla - Mazsáry Béla: Pest-budai kávéházak. Kávé és kávésmesterség 1535-1935 2. (Budapest, 1935)
Az újkori pestbudai és budapesti Kávéházregény
733 A Kávéház a számára az élményt, az impressziót jelenti. Páris a számára az Utópia magányos Szigete, melyen — mint a távoli Keletről jött Robinson — megél, mert meg kell élnie. A Falusi Embert nem falta fel a Város. Az író, a megöregedett író visszanéz és megírja az egykori Ifjút. E Regény is magán hordja a „Csavargó Regény“, a régi Novella Piccarresca gondolatát: a Csavargó megtér és rendes Polgár lesz belőle. Az újkori Piccarro, a Koldusdiák beérkezik és író lesz. A „Kávéházi Ifjú“ a Kávéházban nem Bohémé, mert ott dolgozik és boldogul. Tehát: igazi Bohémé. * A Regény Szomory Dezső „Életregénye“. Rengeteg név szerepel benne, de mindenki a saját nevén szerepel. Szomory Dezső nem menekül a pamphletes „Kulcsregény“ kulcslyuka mögé: alakjait nevükön nevezi. Nem szorul rá, hogy letagadja és elfelejtetni akarja a boldogan boldogtalan fiatalkori szegénységet, mint ezt mások tették, nem tagadja le a rózsás ifjúság koldusdiákságát, nem szorul rá, hogy írói lendületének egyébként meglevő barokkos keresztény hangulatai mögé bújtassa el Szeghalmon és Mátészalkán töltött kis zsidófiúi gyermekségét. Amikor ezt teszi, ízléssel teszi. Megteheti, tehát vállalja az 1890-ben Párisba menő nagyon szegény pesti fiút. Beérkezettségének teljében boldogan ül le egykori Énje kávéházi asztalához. Egy ellágyult szót nem ejt egykori önmagával való találkozásáról, de minden szava mögött ott van ellágyult, meghatott nézése, mellyel a lelkileg fiatalnak megmaradt öregedő nagy író az egykori fiút nézi a Kávéház asztalánál. A Murger meghatározása szerint való igazi „Boheme“ ez a szegény Diák, Self-made-man, a nyomorúság fenekén koplalva és éhezve is töretlenül dolgozó, önmagában hivő, hallatlan akaratú fiatalember. Kötetét Alphonse Daudet ajánlatára Alphonse Lemerre, a világ legelső kiadója adja ki, s a Le Figaro ír róla. Ez az „A párisi regény“: Szomory Dezső fiatalságának Életregénye, de első francia regénye születésének Regénye is. Regény az Ifjú és az általa új Regény Sikeréről: Kávéházregény mint SÍséri erény. A Regényben Páris diákkávéházai vonulnak fel az 1890-es éveknek ott, azokban élő, ma már irodalomtörténeti neveivel. Justh Zsigmond a magyar „Litterary Gentleman“, Szabolcska