Irodalmi Magazin, 2018 (6. évfolyam, 2-4. szám)

2018 / 3. szám - Boszorkányság

114 00 2018/3 tulajdonságait hordozza, ám aki nem a hagyo­mányból ismert boszorkány-attribútumokkal jellemezhető. A vén, gonosz, ördöggel cimborá­ló, riasztó külsejű, seprőn röpködő lény helyett fiatal, légiesen szép, szárnyakat viselő túlérzé­­keny tündér, aki morálisan ártatlan és elpusz­títhatatlan. Az anarcsi álmodozó lelki tartomá­nya, olykor szentimentális világérzékelése, me­séi tájak iránti vonzódása egyesül benne a sze­cesszió dekorativitásával. „Hisz' szárnya volt!" Az Újabb költemények harmadik ciklusa a ti­zenkét darabból álló Sötét képek. A pokol. A sorban a hatodik vers A boszorkány, amely voltaképpen a megelőző alkotásban, A művész­ben megfogalmazottak jelképes alakká transz­ponálásának példája. A versbeli monológban a beszélő faggatja a művészt, miért vállalja a sem a földi boldogságot, sem az eszményt el nem érő ember könyörtelen útját. Művész! kinek kegyetlen sors haragja már bölcsőjében homlokára véste. Hogy élte kín legyen, zavart az álma, és átkos, átkos minden szívverése. Mért jársz e földön árván, számkivetve? ha nincs egy hely, hol lehajthasd fejed’. Ha más csillag hazád, itt mit keresnél? kortársad megkövez s majd elfeled. A megszólított vétke az eszményképek­hez történő ragaszkodás. Emiatt kell örökké bűnhődnie. Nem­­ Isten átkozott boldog követje, számodra nincsen földi értelemben Sem boldogság, sem nyugalom, sem béke, szerelmet nem találhatsz földi szemben. De néha egy perez őrült boldogsága megváltja kíntól terhes éltedet. Menj! - hisz’ számodra nincsen visszatérés, nincs választás - kövesd eszményedet! -A boszorkány műfaja ballada. A címszereplő balladája, akinek egyetlen bűne, hogy szárnya van: „Szárnynyal jött a világra. / Már kis gyerek korába’ / A csillagokra vágyott, / Nem tudta földi szemmel nézni a világot. / Szelíd, jó volt a szíve, / Az arcza ifjú, szép, / A bogárnak sem ártott, / S­őt mégis folyton, folyton üldözék.” Gyermekként, fiatalként, betegek szenvedését enyhítő ápoló­ként, szerelmes leányként is tapasztalnia kell, hogy szárnya miatt az emberek ódzkodnak tőle. ■­ Sophie Anderson: Tündér, olaj, vászon, 1869 (magántulajdon)

Next