Irodalmi Magazin, 2018 (6. évfolyam, 2-4. szám)
2018 / 2. szám - Katonák, költők, szerelmek
Petőfi Sándor katonaévei GÁBOR DÁVID Petőfit gyakran szokás katonaköltőként emlegetni. Ismeretes: diákkorában körülbelül másfél évet szolgált a császári-királyi hadseregben, és a szabadságharc kitörése után szintén katonai szolgálatot vállalt a honvédségnél. Két nagyon különböző életszakasz volt ez az ifjú költő életében, ugyanakkor mindkettő rendkívüli hatást gyakorolt költészetére és életszemléletére. Tanulmányomban azt szeretném bemutatni, hogy a katonasággal való első fiatalkori találkozása után hogyan jutott el Petőfi oda, hogy betegeskedés helyett valóban részt vegyen a katonai szolgálatban, és hogyan csatlakozott Józef Bem seregéhez, mindezeket pedig néhány szabadságharcos versével is illusztrálni fogom. Amikor Petőfi 1839. szeptember 6-án (16 évesen) Sopronban önkéntes katonának jelentkezett a 48. számú Gollner-ezredhez, egy félévkor befejezetlenül otthagyott iskola, egy viszonzatlan szerelem, és eladósodott apja támogatásának tartós elvesztése volt a háta mögött. Petőfinek szeptember elején el kellett hagynia Ostffyasszonyfát, mivel az ifjú költőnek Tóth Róza iránti szerelme nemcsak viszonzatlan maradt, de a lány apja felszólította az akkor épp Petőfit támogató Salkovics Pétert, hogy igazítsa el rokonát. Salkovics pedig, mivel félthette kapcsolatrendszerét, Petőfit útnak indította Sopronba fiával, Károlylyal és Pethes Somával, akik az ottani líceumban tanultak. Pár forinton kívül mást nem kapott Salkovicstól, mivel az úgy gondolta, hogy védencéből úgysem lesz egyéb komédiásnál, így Petőfi azzal a szándékkal indult Sopronba, hogy katonának jelentkezik. Felmerülhet a kérdés: mi késztet arra egy minden alárendeltséget elutasító kamaszt, hogy katonának álljon? Kerényi Ferenc monográfiája szerint egyrészt fontos szempont lehetett a megélhetési kényszer, mivel korábban elvesztette apja és rokona anyagi támogatását is, másrészt reménykeltő példaként álltak előtte olyan sikeres katonaköltők, mint Fazekas Mihály vagy Kisfaludy Károly. Mindemellett pedig a kaland- és dicsőségvágy, valamint Tirol és Észak-Itália megismerésének lehetősége is motiválhatta, amikor meghozta döntését. Ám Petőfi vágyainak teljesülése már kezdetben kudarcra volt ítélve. A korszakban már nem lehetett olyan gyorsan előre lépni a katonai ranglétrán, mint a napóleoni háborúk idején, és bár az osztrák tájak megismerésének szándékát eredendően nem lehet irreálisnak minősíteni, a seregnél töltött időszak alatt Petőfinek nem sok lehetősége volt arra, hogy megvalósítsa ez irányú terveit. A jelentkezés után, tehát 1839 szeptemberétől Petőfi kiképzésen vett részt Sopronban, ahol a hatéves szolgálati időre készítették föl, amelyhez rögtön 21 pengőforint fejpénzt kapott. Érdemes megjegyezni, hogy a jelentkezéskor Petőfi 1821-es születési évet adott meg a sorozási jegyzékben, vagyis két évvel idősebbnek mondta magát, hogy felvehessék katonának. A kiképzés heteiben meglátogathatta diáktársait a soproni líceumban, illetve arra is volt lehetősége, hogy a könyvtárból kölcsönözhessen. Irodalmi érdeklődése annyira erős volt, hogy az őrszolgálatára is könyveket vitt magával, például a híres, kisméretű zseb- Horatiust. Büntetést is azért kapott, mert a kultúra iránti elkötelezettsége időnként felülírta szabálykövető magatartását. Egyszer például eltávozási engedély nélkül meghallgatta Liszt Ferenc 1840. február 18-i koncertjét, aki - mint önálló erejéből felemelkedett világjáró 82 • 2018/2-IRODALMI MAGAZIN