Irodalmi Magazin, 2023 (11. évfolyam, 1-3. szám)
2023 / 1. szám - Petőfi
Petőfi Sándor Az őrült -----Mit háborgattok? Takarodjatok innen! Nagy munkába’vagyok. Sietek. Ostort fonok, lángostort, napsugarakból. Megkorbácsolom a világot! Jajgatnak majd és én kacagok. Mint ők kacagtak, amikor én jajgattam. Hahaha! Mert illyen az élet. Jajgatunk s kacagunk. De a halál azt mondja: csitt! Egyszer már én is meghalok. Mérget töltöttek azok vizembe, A kik megitták boromat. S mit tettek gyilkosaim, Hogy gaztetteket elleplezzék? Midőn kiterítve feküttem: Reám borultak s könnyezőnek. Szerettem volna fölugrani, Hogy orraikat leharapjam. De nem harapom jó! gondolám, Legyen orrok és szagolják, Ha rothadok, s fúradjanak meg. Hahaha! És hol temettek el? Afrikában. Az volt szerencsém, Mert egy hiéna kiás a síromból. Ez az állat volt egyetlen jóltevőm. Ezt is megcsaltam. Ő combom akarta megenni: Én szívemet adtam oda, S ez oly keserű volt, hogy megdöglött tőle. Hahaha! De hiába, csak így jár, Ki emberrel tesz jót. Mi az ember? Mondják, virágnak gyökere, A melly fönn a mennyben virul. De ez nem igaz. Virág az ember, mellynek gyökere Ott lenn van a pokolban. Egy bölcs tanított engemet erre, Ki nagy bolond volt, mert éhen hala. Mért nem lopott? mért nem rabolt? Hahaha! De mit kacagok, mint a bolond. Hisz sírnom kellene. Siratni, hogy oily gonosz a világ. Az isten is felhő-szemével Gyakran siratja, hogy megalkotó. De mit használ az ég könyvje is? A földre hull, a ronda földre, Hol az emberek lábbal tiporják, S mi lesz belőle, Az ég könnyéből?... sár. Hahaha! Oh ég, oh ég, te vén kiszolgált katona, Érdempénz melletlen a nap, S ruhád, rongyos ruhád a felhő. Hm, így eresztik el a vén katonát, A hosszú szolgálat jutalma Egy érdempénz és rongyos öltözet. Hahaha! S tudjátok-e mit tesz az emberi nyelven, Midőn a férj azt mondja: pitypalatty? Az azt teszi, hogy kerüld az asszonyt! Az asszony vonzza magához a férfiakat, Mint a folyókat a tenger; Miért? hogy elnyelhesse. Szép állat az asszonyi állat, Szép és veszedelmes; Arany pohárban méregital. Én ittalak, oh szerelem! Egy harmatcseppnyi belőled édesebb, Mint egy mézzé vált tenger. De egy harmatcseppnyi belőled gyilkosabb, Mint egy méreggé vált tenger. Láttátok-e már a tengert, Midőn a fergeteg szánt rajta És vet beléje halálmagot? Láttátok a fergeteget, E barna parasztot, Kezében villámösztökével? Hahaha! Ha megérik a gyümölcs, lehull fájáról. Érett gyümölcs vagy, föld, lehullanod kell. Még várok holnapig. Ha holnap sem lesz a végítélet: Beások a föld közepéig, Lőport viszek te És a világot a Levegőbe röpítem... hahaha! Szalkszentmárton, 1845. november 25. - december 31. között .Sorsa az én sorsom” Petőfi Sándor