Irodalmi Magazin, 2023 (11. évfolyam, 1-3. szám)

2023 / 1. szám - Petőfi

a Mátrai István: „Szeptember végén", papír, digitális montázs, nyomat, 61x91 cm, 2018 (forrás: Petőfi költészete a kortárs képző- és ipar­­művészetben, a Kecs­keméti Katona József Múzeum kiállítása, az alkotó engedélyével) írónői imázsa kialakult. A korabeli sajtószövegekben és a későbbi visszaemlékezésekben is állandó jelzőjévé vált a szellemdús kifejezés. Amikor a hosszúra nyúlt köl­tői nászút és az ezt követő kolozsvári és nagyszalontai látogatások után a férjével együtt megérkezett Pestre, a korábban asztalfiókjának rejtekében lapuló írásait már javában olvasták a pesti polgárok. A naplószövegek kiadásának körülményeit alapve­tően meghatározta, hogy az üzleti alapokon működő sajtóélet, az irodalmi piac és a modern média kiala­kulásának kellős közepén történt. A Pesti Divatlap neves szerkesztője, a patriarchális irodalmi viszonyokhoz szokott Vahot Imre „iparlovag­­sággal”, „irodalmi iparűzéssel" vádolta a legfiatalabb generációt, a huszonkét éves Jókai viszont bátran vállalta ezt a vádat: „Az írók bizony a piacról élnek, s sehogy nem lehet rávenni őket, hogy koplaljanak". Az iparlovag kifejezés a korszakban a pesti ingyenélők, városi naplopók és csalók gúnyneve volt, akiknek jel­legzetes életmódját Degré Alajos külön vígjátékban örökítette meg. (Degré Alajos, Iparlovag. Vígjáték három felvonásban, Schmid Nyomda, Pozsony, 1844.) A kibontakozóban lévő polgári társadalom radikálisan újszerű irodalmi viszonyait rosszallóan figyelő Vahot Imre és az „Észarisztokrácia” programját meghirdető, a szellemi teljesítmény értékéért jogos anyagi ellenértéket követelő Jókai Mór vitájában a patriarchális és a piacosított kulturális élet logikájának összeütközését láthatjuk. 32 m 2023/1

Next