Irodalmi Magazin, 2023 (11. évfolyam, 1-3. szám)
2023 / 1. szám - Petőfi
részében (de csak az egyikben) roppant közel hozta a költészetet a politikai cselekvéshez (nemegyszer mintha fel is cserélte volna őket) - s bár e tekintetben nem mindenki értett vele egyet, sőt, nagyon szigorú bírálatok is érték emiatt, e gesztusa is hozzájárult ismertségének terjedéséhez. Költészete a maga korában nagyon éles viták közepette alakult, poétikai és nyelvhasználati újításait sokan támadták, sokan javallták azt azonban, hogy a maga korának középponti figurája volt, senki nem vonta kétségbe. Jelentős kortársai (például Vörösmarty Mihály) segítették, kritikus barátja, a népiesség ideológusa, Erdélyi János komolyan hozzájárult szinkron kanonizációjához, Eötvös József, a kor egyik legnagyobb tekintélye pedig teljes mellszélességgel kiállt mellette. Petőfi költészetének részletes (tudományos) vizsgálata persze csak halála után következett be - s az a nagy hatású tanulmány, amelyet Gyulai Pál írt róla, egyrészt biztosította Petőfi számára a legmagasabb elismerést, másrészt azonban meglehetősen szűk határok közé szerette volna szorítani Petőfinek a továbbiakban érződő vagy kialakuló hatását, s mind a népies, mind a romantikus szélsőségeket szerette volna lenyesni a Petőfi-korpuszról. A 19. század közepén fontossá válik a szerzői jog kérdése és hogy a szerzők honoráriumot kapjanak a műveikért. Milyen „marketingtevékenységet" végzett Petőfi? Petőfiről az a közhelyes elképzelés él, miszerint ő a „természet vadvirága" lett volna, aki a „koldusbot és függetlenség" jegyében vitte volna életét - ám azt kell látnunk, hogy a maga idejében Petőfi az elsők között volt, aki az irodalmat megélhetési formának vélte, a költészetet munkának (is) tekintette, s irodalmi tevékenységét üzleti alapon (is) folytatta: az emlékezések szerint ő volt az első magyar író, aki kizárólag írásainak jövedelméből élt meg és tartotta el családját, s mind költőként, mind lapszerkesztőként az épp kialakuló kapitalista irodalmi üzlet normái szerint működtette alkotóerejét. S saját személyiségének, az önmagáról kialakított képnek a folyamatos jelenléte és sulykolása a korabeli időszaki sajtóban (arcképe is megjelent nyomtatásban!) alighanem - mai értelemben vett - reklámtevékenységnek is minősíthető: kitűnő költői teljesítménye, folyamatos jelenléte a folyóirat-irodalomban és a könyvpiacon (1844 és 1847 között tíz kötete jelent meg), feltűnő kritikai fogadtatása, aktív, mondhatni harcos részvétele a kritikai vitákban, továbbá nagyon ügyes üzleti, önmenedzselési stratégiája együttesen eredményezték meglepő sikerességét, aminek talán leglátványosabb eredménye az volt, hogy huszonhárom költészete a maga korában nagyon éles viták közepette alakult, poétikai és nyelvhasználati újításait sokan támadták, sokan javallták azt azonban, hogy a maga korának középponti figurája volt, senki nem vonta kétségbe. ► ► Schéner Mihály: Petőfi Sándor szülőháza Kiskőrösön, 2006, olaj, farost, 47x57 cm (forrás: Ihletőnk: Petőfi. A Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum képzőművészeti katalógusa, HUNGART © 2023) ▲ Petőfi Sándor keresztelési anyakönyve, hiteles másolat (forrás: Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, Kiskőrös, fotó: Czimbal Gyula) 42 IP 2023/1