Irodalmi Magazin, 2023 (11. évfolyam, 1-3. szám)

2023 / 1. szám - Petőfi

Töprengések a Felhők felett A Petőfi által 184S-46 telén, Szalkszentmár­­tonban írt, és nem sokkal később, 1846 ápri­lisában megjelentetett Be/M/c-ciklust sem a kortárs kritika, sem pedig a későbbi recepció nem tekintette az életmű kiemelkedő darabjának. Petőfi korábbi versciklusaival ellentétben a Felhők nem sze­relmi narratívára épülő petrarkista struktúrát követ, a versekben megszólaló lírai szubjektum változatos, egymásnak hangsúlyosan ellentmondó, paradox módon egyszerre érvényesnek tekintett szerepekben jelenik meg. Elsősorban ennek tulajdonítható, hogy a kortársak értetlenül fogadják, több kritikusa „sület­lenségnek" nevezi egyes részleteit, a későbbi szak­­irodalom jelentős része pedig egyfajta kisiklásként, egy depresszív időszak kusza érzelmi lenyomataként értelmezi, pontosabban erre hivatkozva mentegeti a rendhagyó versfüzért, a címadó felhő-motívumot egyértelműen ’ború’ jelentéssel dekódolva. Holott mind a ciklus címe, mind egyes szövegrészletei lehe­tőséget adnak más, ettől eltérő olvasatokra. Bár a gyűjteményes kötetek olvasói számára ez kevéssé egyértelmű, az eredeti, 1846-os Felhők-kö­tet már vizuálisan, tipográfiai jegyei mentén is fel­kínált egy sajátos értelmezési lehetőséget. A ciklust alkotó hatvanhat rövid, epigramma-jellegű, verselésé­ben, rímtechnikájában változatos szövegrészlet nem egységes sem formailag, sem tipográfiáikig: nyom­tatott képük szaggatott, szabálytalan, felhőszerű „Csak én bírok versemnek hőse lenni, első s utolsó mindenik dalomban: a mindenséget vágyom versbe venni, de még tovább magamnál nem jutottam.” Babits Mihály: A lírikus epilógja Piroska Balogh ▲ Bernáth Aurél: Petőfi Sándor, olaj, farost, 96x6 S cm (forrás: Ihletünk: Petőfi. A Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum képzőművészeti katalógusa, HUNG­ART ( 2023) Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!” Petőfi Sándor

Next