Irodalmi Szemle, 1975
1975/4 - HAZAI TÜKÖR - KOMÁROM ÉS VIDÉKE - Szénássy Zoltán: Csokonai Komáromban
Az akkori Komáromot, a költő szeme elé táruló képet Kiss Tamás így mutatja be: „Komárom nem nagy város, de gazdag. Ott laknak a talpas kalmárok, a hajóépítő szuperek. Csizmadiák, fésűsök, szappanosok, harisnyaszövők messze földön híresek munkájukról. Szép a komáromi tulipános láda is, ezüst meg arany van benne.” Bertók László pedig ezt jegyezte fel a Csokonai-korabeli Komáromról: „Komárom emeletes házaival, szép utcáival és Dunájával külsőre nemigen hasonlított Debrecenre. Lakói azonban jobbára magyarok, s kereskedők, iparosok, akárcsak a debreceniek. Csokonai hamar felismerte a hasonlóságot, s megszerette Komáromot. Itt érezte először, hogy ha lapkiadási terve sikerül, itt szívesen letelepedne. Mennyivel más város ez, mint a német szótól és úri csizmáktól hangos Pozsony, vagy a pénzéhes Pest!” Csokonai még a pozsonyi tartózkodás idején gondolt arra, hogy a Komáromban megszűnt Mindenes Gyűjtemény utódjaként ki lehetne adni a Nyájas Múzsát. Komáromnak irodalmat kedvelő közönsége, sőt nyomdája is volt, Wéber Simon Péter tulajdonában. A költőt Komáromban Laky Bálint szolgabíró és Éles István, a Ref. Kollégium rektora felváltva látják vendégül. Csokonainak Komáromban alkalma nyílott a jogtudományok ápolására, patvaristaként dolgozott Laky mellett, így Sárospataknak, a nagyhírű Kövy professzor tanításának most alkalma volt hasznát is vennie. Csokonait azonban jobban érdekelte a város irodalmi élete, mint a juszticia szolgálata. Csakhamar megtalálta a komáromi irodalmi kört, és ahogy maga írja a Bálint napja című versében, otthonosan érezte magát a városban: Apropos, bizony majd el is felejtettem. Hogy én komáromi poétává lettem. ?. Az eszem-iszom közt nem is jut eszembe, Hogy egy két rozsdás vers van itt a zsebemben. Komárom irodalmi életének kedves színfoltja volt egy költőnő, Bédi János csizmadiamester felesége, Fábián Julianna. Nem is igen dicsekedhetett más város a Kárpátok övezte rónaságon, hogy asszony-költője is van, csak Komárom. A komáromi költőnő ismerteti meg Csokonait a gazdag kereskedő hírében álló Vajda Pál szenátor szépséges leányával, Júliával. Ferenc császár a Napóleon elleni nemesi felkelés táborhelyéül Komáromot jelölte ki, s maga is a város hatalmas falai közé menekült, mivel a francia seregek erősen szorongatták a császári fővárost. A háborúba gyülekezőkhöz Csokonai lelkesítő verset írt, amit a felkelők zászlóavató ünnepségén a Ref. Kollégium udvarán a város legszebb leánya szavalt el. A város legszebb leánya pedig nem volt más, mint Vajda Pál Juliskája. Első találkozásuk sorsdöntő volt, és ahogy Szendrey Imre a századfordulón írta: „A szőkefürta, kékszemű, bíborajkú, Vénusz termetű szép hajadon Csokonait menten elragadta, s alig bírta kivárni, hogy tudós Katona Mihály uram, a kollégium érdemes direktora s a parádé főrendezője közelebbi ismeretségbe hozza a bájos szavalónővel.” Közvetlen megismerkedésre azonban másutt került sor, Bédi János házánál. Ugyanis a költőnőnek Vajda Juliska az unokahúga volt. 1797 júliusának elején egy nyári estén a csizmadiamester házánál ismerkedtek meg. S hogy milyen hatással volt Júlia Csokonaira, azt mondja el maga a költő: Egy nyári este Lillát, A gyenge rózsaszájú, A tűzszemü leánykát, Megláttam, és azonnal Látnom, szeretnem — egy volt. Ferenczy Miklós, a kitűnő Csokonai-kutató az összeismerkedésről a következőket írja: „Vajda Juliska kedvelt tagja volt annak a társaságnak, ahol rokonai és ismerősei körében összejöttek mindazok, akik az irodalmat és a költészetet kedvelték. Bédiné Fábián Júlianna Vajda Juliska rokona volt, kinek verseit szívesen olvasgatták ilyen összejöveteleken. A társaságban volt még Juliska barátnője, Vályi Klára is, ki szintén verseket írt. Egy alkalommal a költő barátja, Éles Gergely kíséretében kedves meghívásnak tett eleget, amikor 1797 nyarán egy »nyári estve« megismerte »az igen szép, hosszúhajú, fehérbőrű Lillát«!”