Irodalmi Szemle, 1975

1975/7 - HAGYOMÁNY - Szombathy Viktor: Jókai-emlékek Komáromban

Szombathy Viktor Jókai-emlékek Komáromban Ha jól számítjuk össze, Öreg-Komárom városában eleddig alighanem már hat szobája volt a város híres fiának, a legnagyobb magyar mesemondónak. Három ezekből valósá­gosnak mondható, mert ezekben lakott is, három pedig csak képletesnek, mert bennük az emlékét éltette a nemzet. A valóságost úgy értjük, hogy a gyermek s ifjú korában három Jókai-ház három szobáját lakta meg, kettőt mondhatunk tanulószobának a szülői házban, egyet afféle dolgozószobának a duna-szigeti nyaralóházban. (Volt még egy tanulószobája cseregyerek korában Pozsony városában Zsigmondyéknál is, de most ragaszkodjunk csupán a komáromiakhoz). Az első szobát, természetesen, a szülőházban pillanthatta meg, szemben a mai gim­náziummal, de ennek a házát — az udvar mélyén — rég lebontották már, az emléktábla is csupán az utcai „előházra” került; a második szoba, a gyermekkor szobája, annak az utcának sarokházában volt található, amelyet egykor Szombathy utcának, később Jókai utcának neveztek, s ebből a házból reggelente oly fantáziadús félelmekkel (és mellén egy zacskóban a végrendeletével) indult a kollégiumi kis­iskolába, hogy édes­anyjának az utca sarkáról mindig tekintetével kellett kísérnie a kis, sápadt Móric gye­reket (gróf Benyovszky Móricról kapta a keresztnevét), míg végül el nem tűnt a kol­légiumi tanoda kertkapujában. Ez a ház sem áll már, mindössze az egykori udvaron őrződött meg két pirosszínű oszlop a régi Jókai-ház falából. S hogy a teljességre törekedjünk: a harmadik szoba a duna-szigeti kerti nyaralóház napsugaras, szőlővel futtatott négy fala. Távol a város zajától, ladikkal elérhetően az vonult oda, aki vagy csöndre áhítozott, vagy gyümölcsöt, szőlőt, virágot óhajtott ter­meszteni, ribizlit szedni, árkot kapálni, vagy csak a felhők vonulásában gyönyörködve elfeküdni a pázsiton. Ebben a kerti házban írta Jókai első regényét, a Hétköznapokat. Ámde nevezetes ez a kerti szoba már csak azért is, mert még a Hétköznapok indítása előtt egy bizonyos Petrovics Sándor nevű katonaviselt pápai öregdiák s annak rokona, bizonyos Orlai Petrich Soma, hasonlatosképpen pápai diák, szívesen időzött el a kerti házban — (csak jóval később lett Erzsébet sziget a neve a mai Vörös Flottila szigeté­nek) — a harmadik pápai diákkal, Jókai Józsefné asszony kisebbik fiával, a kékszemű­vel. Ez idő tájt a Petrovics fiú éppen színészi babérokról álmodozott, Orlai Petrich költő óhajtott lenni, Móric gyerek meg festőművész. A szigeti szentek a megmondhatói, hogyan kanyarodott pályájuk végül másfelé ... Hogy tehát a valóságos szobáktól a sort a képletes szobákra, az emlékezés szobáira­­tereljük, mondjuk is meg rögtön, hogy az első Jókai-emlékszobát 1925-ben rendezte be a Mesemondó születésének századik évfordulóján lelkes szülővárosa. Mégpedig a Jókai­ról elnevezett Művelődési és Múzeumegyesület székházában. Tucatnyi országra szóló ünnepségsorozat volt ez, illőnek tetszett, hogy a szülőváros elsőnek vegye ki részét az emlékek felmutatásából. A Nádor utca közepén már tizenkét éve állott ekkor a tetszetős székház, a Kultúr­palota. 1913-ban építette állami s megyei, valamint városi hozzájárulással az egyesület. Hültl Dezső építészprofesszor tervező ihletéből angolkastélyszerű neobarokk remekre sikerült a ház, egyike a legszebb vidéki művelődési házaknak. Fele pillérsorát a régi bencés gimnázium alapjaira építették. Megalakult ekkorra a Jókai Egyesület is — 1911- ben, Beöthy Zsolt, szintén komáromi szülött elnökletével — volt tehát hol elhelyezni

Next