Irodalmi Szemle, 2009
2009/6 - Szalay Adrianna: A leírás problematikája (Gozsdu Elek és August Strindberg) (tanulmány)
A leírás problematikája mások együttesére is leszűkítik egyes elgondolások. Ennek irodalomban megjelenő képe igen gyakori. Ez talán indokolhatja az anekdotikus hagyomány továbbélését a novellában. Lovász Tünde szerint recepcióesztétikai teóriájában Hans Robert Jauss kiválóan leírja az irodalmi szövegek kölcsönös egymásrautaltságának jelenségét. Az irodalmi mű valamiképpen mindig reagál az adott időpillanatban uralkodó „esztétikai elvárási horizontra”, akár megerősítve, akár kisebb-nagyobb módosulásokat idézve elő benne. A művek kapcsolatba kerülnek a korban mérvadónak elfogadott irodalmi alkotásokkal (Mikszáth), vagyis az irodalomnak van egy „belső története”, amelyben mérlegre kerül és a fennálló normáknak megfelelően újraértékelődik a teljes hagyomány. A posztmodern irodalom ugyan elveti ezt az értékelő mozzanatot, de a művek szintjén is tudatosítja az áthagyományozódás létezését és működését, többek között jelöletlen idézetek, úgynevezett vendégszövegek formájában. Ez maga is ironikus elem (lásd evés motívumával megtörve a novella felvezetése). A szöveg testében feszültség keletkezik a saját és az idegen textus között, hiszen az utóbbival egy másik kontextus is mozgásba lendül, amely ekkor visszasugárzik a saját szövegre. Ezt a vibrálást használja ki aztán a mű újabb jelentéspotenciálokra szert téve benne. A novella főhőse Lili, aki éppen negyvenéves. „Esős, hideg, bús őszi nap! Lili leverten, kedvetlenül ült vissza a színgazdag szőnyeggel lebontott kicsi díványra- s úgy érezte, hogy ma nagyon nyomja valami a lelkét, hogy ma nagyon szeretne sírni. ” „ Égető, kínos vágyat érzett valami után, amit megszerezni nem tudott. Elégedetlen volt és elkeseredett...Úgy érezte, hogy őt senki sem szereti, s hogy ő sem szeret senkit. ” A kor irodalmában mintaként ható Ibsen hatása nagyon is érződik a novellán, azonban August Strindberg novelláinak hatása, és az iróniával való apellálás még szembeötlőbb a műben. Lili életét a következőképp összegzi Gozsdu: „ álmok nélkül való élet, telve szórakozással és apró kis örömökkel. Egy szép paripa, egy elfogott róka, egy kedves ruha, egy kellemes férje vagy asszony társasága, egy ízletes, válogatott menü teljesen kielégítette a napi igényeket, és így szépen, okosan megérte a negyvenedik évet". Strindberg Ősz című novellájában a hősök tízéves házasok, s az eltelt idővel, az érzelmekkel való megbékélés mellett jól érzékelhetően helyet kap az irónia is. A hősnő, szintén Lilly, férjével való sétájukból visszatérve a hajó fedélzetére érve azonnal az étterembe megy, hárítva a férj udvarias kérdését, hogy előbb ne nézzék-e meg a naplementét. Gozsdu hősei szintén a menü válogatásába merülnek el a novella végén. A Jean Paul-féle irónia meghatározása illik ezekre a novellákra leginkább. Ez az iróniameghatározás a felcserélés mozzanatára épít: az iróniának állandóan a két nagy különbség, vagyis a lét bizonyítékait és az érték bizonyítékait (mint a komolyságét) egymással fel kell cserélnie: ahol értékeket kellene felmutatni, ott a létet kell bizonyítania és fordítva. Az érték mindkét novellában az érzelmi teljességre, mint a magány ellenpontjára helyezi a hangsúlyt. Gozsdu Lilije a következőket mondja: „Nem volt elég eddig? Ismerjük egymást teljesen, és így életcélnak ez a foglalkozás már nem elég! ” Strind-