Irodalmi Ujság, 1978 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1978-01-15 / 1-2. szám

4 oldal IRODALMI ÚJSÁG Hat évtized távlatából: a magyar demokrácia mártírjai fiatalabb nemzedéke... így szolgál­tam én az igazi magyar nemzeti eszmét, nem ölelei frázi­sokkal, hanem évek nehéz, áldozatos munká­jával..." FEUSOVISÓN Somogyi Béla már kitűnően tudott németül, és magánúton sajátította el a francia nyelvet, olyan mértékben tökéletesítve ebbéli tudását, hogy később éveken át volt a párizsi L'Humanité (akkor a francia szocialista párt lapja) és a belga Peuple budapesti tudó­sítója. Már Felsővisón megvolt a kapcsolata a ma­gyarországi munkásmozgalommal: 1895—96 óta küldözgetett onnan cikkeket a Cipész című szakszervezeti lapnak és a Népszavának is. 1897-ben, Budapestre érkezésekor egymásután ismerkedik meg a magyarországi szociál­demokrácia és kibontakozó szakszervezeti moz­galom akkori vezetőivel. ...Suhogó" név alatt lefordítja Liebknecht hires iratát. ..Mit akar a szocializmus?" A MAGYARORSZÁGI Szociáldemokrata Párt és különösen annak sajtója ebben az­ idő­ben válsággal küzd. Frakciózás, belső hadakozások gyengítik a pártot. 1897 augusztus 4-én, eléggé váratlanul. Somogyi Bélára. ..mint semleges emberre" bízzák a párt lapjának, a Népszavának a szerkesztését. Révész Mihály ..Somogyi Béla élete és munkásága" című, 1925-ben megjelent könyvében így ír erről az időről:../’Híráin­k történetének a legszebb doku­mentumai maradnak az ez esztendőkben Nép­szavak Nem leh­et részleteket­­áthoznánk, a lap minden számának van eseménye, most le­foglalás. sailéi­ uk­. öthavi államfogh­áz, egyévi állm­ányház, ismét sajtópör, ismét elkobzás Ez a két-három, iszonyét üldöztetésekkel teli tendér adja a pártnak igazi hőskorát (akkor még nem is álmod­hattunk­­a legrémesebb percekben sem arról, hogy következhetik /9/9. I­-20. következhetik rémuralom!­s. az igazi hőskort, amely szinte legendákat teremtett, amelyek szél­ről szájra járnak most is a vezető elvtársak elfogalásáról, a hatóságok ötletes ki­játszásáról, az éjnek éjszakáján való menekülésről, az állam foghoz, a jolonchisz­­ti börtönök im­­anlikáitiról, azokról a szocialista csoportokról, amelyek a börtönök elém a VTor­­sciHinise-t énekelték, a lefoglalt lapok meg­mentéséről és megszöktetéséről . A legnehezebb il­őben megjelent Népszavák, jogosan lehet mondani, a szocialista k­jságirds iskolájául szolgálhatnak 1898 áprilisában Somogyi Bélának azonban meg kellett válnia a Népszava szerkesztésétől: nem lehetett rajta a neve, hiszen szabadságolt állami tanító volt. A rendőrségre küldött fel­jelentés alapján tanítói szabadságát azonnal visszavonták. EZUTÁN pedagógiai munkásságának szen­telte minden energiáját. Középiskolai tanári ok­levelet szerzett, országszerte ismert pedagó­gussá lett, tankönyveket irt és 1906-ban meg­indította a progresszív szellemű tanítók folyó­iratát, az ..Új korszak"-ot, amely jövőtlette pedagógiai reformokért állt ki. () követelte elsőnek a nyolcosztályú elemi iskola meg­valósítását és kötelezővé tételét! Az ..új Korszak" kezdeményezésére 1906 novemberében megalakult a Magyarországi Tanítók Szabad Egyesülete, valójában a pedagógusok szakszervezete, amelynek elnökei­ Somogyi Bélát választották. A szervezet alapszabályait azonban a hatóság nem hagyta jóvá, s az ,,új korszak" megjelenése­ is szünetelt egy ideig. 1910-ben jelent meg újra. Bárczy István, a liberális budapesti polgár­­mester (előbb közoktatásügyi tanácsnok) támogatása mellett. Gróf Apponyi Albert, akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter a fel­jelentések félretételével tudomásul vette meg­jelenését­ .. SOMOGYI állandóan írt a Népszavába is. •Sokat foglalkozott a tömeges kivándorlás prob­lémájával, a kivándorlás körüli visszaélésekkel és a szociáldemokrata mozgalommal rokon­­tv­envező iklandi György Jánosnak, a ,,különc" unitárius lelkésznek személyes tapasztalatokon alapuló beszámolói nyomán leleplezte a hajós­­társaságok visszaéléseit, a kivándorlással kap­csolatos tömeges tragédiákat és síkra szállt a ki­vándorlásra csábítás büntetendő cselekménnyé való nyilvánításáért Az 1918 október 31-én, a Károlyi Mihály elnöklete alatt megalakult kormányban Somo­gyi Béla közoktatásügyi államtitkár lett, és ebben a minőségben messzemenő pedagógiai reformok és megfelelő tankönyvek kiadásának szorgalmazásán munkálkodott. A közoktatás­ügyi államtitkárság ellátása mellett végezte a Népszava szerkesztői teendőit is 1919 március 21-ig. KÖZÉLETI SZEREPLÉSE 1919 augusztus 24-én, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt újjáalakulásakor folytatódik, amikoris a hallga­tásra kényszerített Népszavát pótló Szociál­demokrata Röpiratok szerkesztésével bízzák meg. Erre a megbízásra az erkölcsi alapot az adta, hogy Somogyi Béla elvi fenntartásai miatt távoltartotta magát az 1919 március 21 és július 31-e közötti magyarországi Tanácsköz­társaság működésében való részvételtől. Ennek a magatartásnak fényében Somogyi nélkülöz­hetetlen elemévé válhatott a nemzetközi szociáldemokrácia felé való közeledésnek, s ugyanakkor a kibontakozó ellenforradalmi rendszer, a Horthy Miklós fővezérsége alatt tomboló fehér terror elleni bátor fellépésnek is. A Szociáldemokrata Röpiratok, mint ideig­lenes pártlap, 1919 szeptember 27-ig jelent meg, összesen 8 számmal, amelyből az utolsó 5 már teljesen napilap formájú és jellegű volt. Amikor aztán a Népszava ismét megjelen­hetett, a Szociáldemokrata Párt vezetőségének egyhangú határozatából Somogyi Béla lett a felelős szerkesztő. Higgadt, megfontolt hangon írt, felelősségtudattól áthatott cikkei az ellen­­forradalom, az egyre inkább kibontakozó fehér terror garázdálkodásai ellen emeltek szót, adat­szerűen, ténylegesen megtörtént eseteket ismertetve. Febben a tevékenységében nemcsak a Szociáldemokrata Párt és a munkás­­mozgalom szolgálata vezette, hanem Magyar­­ország egyetemes érdekeinek világos fel­ismerése is: küszöbön álltak a békeszerződési tárgyalások s a nemzetközi közvélemény mé­lyen elítélte a fehér terrort. Somogyi Bélának a szélsőségek ellen irányuló, igaz hazafiságtól sugalmazott, semmiféle veszélytől vissza nem riadt) meggyőződése volt, hogy a demokratikus eszmékkel — Magyarország határait és jövőjét védi. Idézzük Révész Mihály szavait:«.... És mert a Népszava mert írni, mert a szociál­demokrata lapnak kellett írnia, a panaszok áradata ide özönlött. A rémségeknek ez a vad árja a legerősebb idegeket is kikezdte: Somogyi állt keményen, mint a sötét éjszaka vad viharában nehéz, céllal haladó hajó parancs­noka." H. Hessel Tillman angol író. 1931-ben Londonban megjelent ,, Terror in Europe" című könyvében hiteles adatok alapján leírja (377-78. oldal), hogy amikor az ellenforra­dalmi rendszer kialakulásakor különböző szín­­árnyalatú, a demokratikus elgondolásokkal szembenálló, de ugyanakkor a közelgő béketár­gyalások miatt a nemzetközi közvélemény fel­háborodásától tartó magyar politikusok, közöttük gróf Andrássy Gyula, gróf Károlyi Jó­zsef és gróf Bethlen István, a későbbi minisz­terelnök siófoki főhadiszállásán felkeresték Horthy Miklóst, hogy tiltakozzanak katonatiszt­jeinek garázdálkodásai ellen, és a kilengések azonnali beszüntetésére vonatkozó intézkedések kiadására kérték. Horthy ..rágalomnak" minő­sítette a ..legjobb tisztjei" elleni panaszokat. A beszélgetés végén íróasztala fiókjából előhúzott egy Népszava-példányt, amelyben Somogyi Béla a tiszti osztagok kegyetlenkedéseit leírta, és kijelentette: ..Aki ilyen cikkeket k­,­úszni fog!" SOMOGYI BÉLÁHOZ fenyegető levelek kezdtek érkezni. Egy ízben Héjjas Iván, a hír­hedt különítményes tiszt személyesen felkereste őt és ,,láb alól való eltérést" helyezett kilátásba, ha cikkeit azonnal be nem szünteti. Somogyi férfiasan, lelkiismereti kötelességére és hazafias céljaira hivatkozva visszautasította Héjjas agresszív fellépését. A fenyegetések 1919 december hetedikén kezdtek valósággá válni, amikoris ,,ismeretlen tettesek" a Népszava szerkesztőségében és az azt előállító Világosság nyomdában nagy­méretű rombolást hajtottak végre, olyannyira, hogy a lapot egy ideig más helyen kellett szerkeszteni és nyomatni Ezzel kapcsolatban Somogyi Béla felkereste Beniczky Ödön bel­ügyminisztert, aki a rombolás tényéről rend­őrségi jelentés alapján már tájékoztatva volt és több fenyegető levelet megmutatott neki. Be­niczky Ödön megnyugtatta őt. Somogyi már ekkor kénytelen volt állan­dóan lakóhelyet változtatni, mert a lakásában nem érezte magát biztonságban Egy ideig han­tárnál tartózkodott minden este másnál, majd a szervezett munkások penziójában, az Urá­niában kapott szerény szobát. BENICZKY ÖDÖN belügyminiszternek az „Az Újság" című napilap 1925 május 31-i számában közzétett szavaiból tudjuk, hogy a cenzúra 1920 február 14-én Somogyi Bélának a másnapi Népszavában megjelenendő számából kiemelt cikket beküldte a Gellért Szállóba, a „Nemzeti Hadsereg" főhadiszállá­sára. A cikket valaki felolvasta a vacsorázó tisztek asztalánál. Az egyik tiszt felkiáltott: „Ideje volna már ezt a gazember Somogyit a Dunába dobni!" A megjegyzést hallva, az asz­talnál ülő Horthy Miklós fővezér felkelt a he­lyéről és kijelentette: „Elég volt a beszéd­ből, cselekedni kell!" 1920 február 17-én, a késő esti órákban, amikor Somogyi Béla, Bacsó Bélának, a Nép­szava egyik lehetséges munkatársának kísé­retében elhagyta a szerkesztőséget, a Rokk Szilárd utca sarkán az Ostenburg-Moravek Gyula őrnagy parancsnoksága alatt működő különítmény tisztjei feltartóztatták őket azzal, hogy parancsuk van előállításukra a Várospa­rancsnokságnál. Betuszkolták őket készenlétben álló gépkocsijukba, de ez nem a Városparancs­nokság irányában indult el, hanem Újpest felé vágtatott. Újpesttől nem messze, a Vácz­i úton egy rendőr — észrevéve, hogy a gépkocsi hátsó lámpái ki vannak oltva — rákiáltott a sofőrre, hogy azonnal álljon meg. A sofőr — Kovarcz Emil főhadnagy — rá sem hederülve a rendőr utasítására, tovább hajtott, mire a rendőr a ko­csira lőtt. A gépkocsi megállt és Kovarcz fő­hadnagy, valamint a kötelességét teljesítő rend­őr között heves szóváltás zajlott le, majd Ko­varcz a kocsi ajtaját becsapva, továbbrohant, ekkorra azonban a rendőr már leolvasta a gép­kocsi rendszámát: 111.36. Az­ incidens után Somogyi Béla megszólalt: „Nem is tudtam, hogy maguk és a rendőrség között ilyen heves, kirívó ellentétek vannak." Ez volt az­ első szó, ami Somogyi Béla ajkáról a gépkocsiba való tuszkolása óta elhangzott. A három katonatiszt — Kovarcz Emil,.­ Soltész István főhadnagy és Megay Ferenc hadnagy­­ már a kocsiban megkötözte az áldozatokat és betömték szájukat A dunai rétekhez érve, a Megyeri Csárda tájékán az autó megállt. Somogyi Bélát és Bacsó Bélát először szuronnyal szurkálták össze, majd mindkettőjüknek kivájták a szemét és csak ezután adták meg nekik a halálos döfést. A holttesteket kirabolták, elvették órái­kat és pénztárcájukat, azután a Dunába dobták őket. Az áldozatok ruháinak zsebébe köveket tömtek, de ezek nem voltak elég nehezek. Előbb Somogyi Béla holttestére bukkant rá egy hajós, majd egy-két nappal később a Duna ki­vetette Bacsó Béla tetemét is. A GYILKOSSÁG igen nagy felzúdulást keltett és a rendőrség Mattyasovszky György főkapitány utasítására néhány órán belül ki­nyomozta a tetteseket. Kiderítették azt is, hogy a gyilkosok a Fővezérség gépkocsiparkjához tartozó autón rabolták el áldozataikat. A rend­őrség az autóban megtalálta Megay Ferenc hadnagy véres nadrágját és Soltész István fő­hadnagynál Somogyi Béla elrabolt aranyóráját. Mattyasovszky főkapitány jelentést tett közzé, miszerint a bűnösöket személy szerint azono­sították, de azok nevét nyilvánosságra hoznia nem áll módjában. A rendőrség a Fővezér­­ségtől utasítást kapott, hogy a nyomozást és a vizsgálatot azonnal szüntesse be és az iratokat adja át a f­ovezérségnek, azzal az indokolással, hogy katonai személyek vannak gyanúsítva és ilyenformán az ügyhöz a rendőrségnek semmi köze nincs. Az utasítás értelmében a rend­őrségnek a lefoglalt 111.36. rendszámú gépko­csit vissza kellett juttatnia a Fővezérséghez. Az ügyet „katonai igazságszolgáltató szerv" vizs­gálatára bízták, amelynek vezetésére Sefcsik György főhadnagy kapott parancsot, és ezzel az ügy jóideig el is akadt. A gyilkosság körülményeit sokan megírták és a külföldi sajtóban is megjelentek részletek. Az emigrációs irodalomban Sulyok Dezső ...A Magyar Tragédia. Első Rész" címmel (New­ark, N.J., U.S.A.) 1954-ben megjelent köny­vének 265—266. oldalán található a történtek pontos leírása. Gratz­ Gusztáv „A Forradalmak Kora Ma­gyarország története 191' 1920" című Buda­pesten 1935-ben megyélt­­ könyvének 317-318. oldalán a gyilkosság nmzetközi visszhang­járól emlékezik m­ Somogyiék meg­gyilkolása Nyugaton .gkínosabb feltűnést keltette, mert a két áldozatnak szociál­demokrata pártállásukon kívül semmit sem lehetett szemükre vetni. Gratz könyvéből és más, a korszakkal foglalkozó forrásokból tudjuk, hogy a gyilkosság elsősorban kül­politikai szempontból érintette kellemetlenül a kormányt és ártott rengeteget az országnak. 1920 február 12-én — öt nappal a gyilkosság előtt — a magyar békedelegáció tagjai a béke­feltételekre adott válaszjegyzék átnyújtása végett Párizsba utaztak, remélve, hogy ki tudják eszközölni a békefeltételek enyhítését. Gróf Apponyi Albert, a magyar békedelegáció vezetője­ ennek érdekében február 14-én Angliában a Munkáspárttal tárgyalt, a magyar kormány pedig Renner osztrák kancellárnak jegyzéket nyújtott át, melyben Nyugatmagyar­­országra vonatkozólag közvetlen megegyezést javasolt. A­­Somogyi-Bacsó gyilkosság hatására mindez dugába dőlt. A legfájdalmasabb hatás a Szocialista Inter­­nacionálénál mutatkozott, amelynek el­határozott szándéka volt, hogy akciót indít a tervezett trianoni szerződés legkirívóbb igazság­talanságainak megváltoztatására és vezetősége megbízta Leon Blumot a későbbi francia mi­niszterelnököt, hogy a tiltakozást az ő felszóla­lása vezesse be a francia képviselőházban. A gyilkosság hírének Párizsba érkezésekor Blum elhárította magától a megbízást és ezt követően az egész akció elmaradt. Az angol Parlament előtt ismertetett ..The White Terror in Hungary. Report of the British Joint Labour Delegation to Hungary. Trades Union Con­gress and The labour Party. London, 1920.*­A Fehér Terror Magyarországon. Az Angol Munkáspárt és az Angol Szakszervezeti Köz­pont Magyarországon járt küldöttségének be­számolója. London, 1920), amelyet általánosan „Wedgewood Jelentéseként ismer a világ, ugyancsak megbélyegezte Horthy rendszerét. Mindezzel szertefoszlottak az utolsó remények is Trianon elkerülésére, vagy legalább eny­hítésére SOMOGYI BÉLA szellemi örökségét a Ma­gyarországi Szociáldemokrata Párt a leg­nehezebb körülmények között is ébren tartotta. Munkásotthont neveztek el róla, tanításait, helytállásának hitét átöntötték az új nemze­dékbe. Emléke megköveteli tőlünk, hogy ne alkossunk általánosító véleményt a halálát okozó időszak szereplőiről. Voltak kiállások nem szociáldemokrata részről is, mint azt Bár­­czy István. Apponyi Albert magatartásából és sok más, nem munkásmozgalmi politikus ré­széről is láthattuk. A magyar becsület kimagasló példája volt Beniczky Ödönnek, a Som­ogyi-Bacsó gyilkosság idejebeli belügyminiszternek a katonai nyomozószervek előtt tett vallomása, amelynek szövegét „Az Újság" említett. 1925. május 31-i száma közölte­ Beniczkyt,­­miután az „Az Újság"-ot azonnal betiltották és minden fellelhető példányát elkobozták) a megjelenést követő napon, június 1-én letartóztatták. „Kormányzósértés" címén bűnvádi eljárást indítottak ellene, amelynek végeztével két évi börtönre ítélték. Beniczkynek a tárgyalás során tanúsított férfias helytállása arok példakép marad. S tragédiája a börtönnel sem fejeződött be: kiszabadulása után önkezével vetett véget életének. Somogyi Béla és Beniczky Ödön. — a Nép­szava szerkesztője és a rosszul induló Horthy­­korszak belügyminisztere nem egy oldalon álltak, nem egy táborhoz, tartoztak. De a halál egyesítette őket. — az a halál, amelyet mind­ketten (Bacsó Bélával: mindhárman) ön­kéntesen vállaltak. Nem pusztán politikai esz­méikhez, hanem azokon túlmutatván: emberi tisztességükhöz ragaszkodva. S igy adva máig is bizonyságot arról, hogy a magyar népnek a legsötétebb korszakokban is, a legkülönbözőbb meggyőződések alapján állva is, mindig vannak és lesznek törhetetlen gerincű nagyjai. 1978 január-február SZÁNTÓ DÉNES BÁLINT ----------------------------------­ Megjelent Szélpál Árpád VERSEK című kötete, amelyben a szerző, a MA egykori munkatársa az utóbbi évek ter­mését gyűjtötte össze.­­ Ara Franciaországban 25 frank, külföl­dön, postaköltséggel: 6 dollár.­­ Megrendelhető: Société Balaton 12 rue de la Grange-Bateliere 75009 Paris I

Next