Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1914. 3. évfolyam
Műelemzés - Benedek Marcell: I[…]. Kont: Bibliographie Française de la Hongrie (1521–1910) 35–37. p.
36 IRODALOM. vil betegség. Mindazonáltal arra volt még ideje, hogy e munkán megtegye az utolsó simításokat és korrigálja a levonatait.» Ez a gyászkeretbe foglalt kiadói jelentés következik Kont Ignác utolsó művének 1912 szeptemberében kelt előszava után. Magában az előszóban pedig egy helyütt így szól a könyv szerzője : • A napilapok nincsenek feldolgozva. Ez a munka egy egész életet kivánna... Egy egész életet ! Október végén, mikor Kont Ignác boldogan mutatta e sorok írójának a bibliográfia teljes levonatát — ez az egész élet már csak két rettenetes hónapot jelentett. A Páris végében rejtőző, rue Marguerinbeli csöndes dolgozószobába hiába jöttek már ezután tanácsért, útbaigazításért a Sorbonne magyar diákjai, akiket egyforma szívességgel, jóindulattal fogadott a melegtekintetű, törékenytestű kis szürke ember. Zárva volt az ajtó, nagyobb arra várt, hogy kinyíljon . . . Hogy ez a szegény, Magyarországon álláshoz nem jutott tanár mekkora munkát végzett hazájától távol, magyar-francia szellemi kapcsolatok felkutatásával, új kapcsok teremtésével , itt, ezeken a hasábokon fölösleges most elmondani. Elég, ha élete munkájának zárókövére vetünk egy pillantást. Ez a zárókő fundamentum is egyben. Jelentősége nem önmagában van, hanem abban, ha új, sokaktól végzett, lelkes munkának kezdetévé lesz. A Bibliographie Française de la Hongrie két részből áll. Az első — bizonyos előre megszabott korlátok és a lehetőség határain belül — teljes bibliográfiája a Magyarországról vagy magyarokról szóló francia nyelvű műveknek. A bevezető előszó, vázlatos áttekintést adva a magyar-francia érintkezések történetéről, megállapítja, mit lehet és mit nem lehet e bibliográfiában keresnünk. Nem vette fel Kont (és ezt Marczali Henrik bírálata joggal tekinti hibának) a latin nyelvű francia műveket, illetve csak akkor, mikor francia fordításban megjelentek. A többi korlátozások azonban helyesek. Hiányzanak azok a nyomtatványok és kéziratok, ahol Magyarország csak mint fiktív név szerepel. Nincsenek meg a magyaroknak olyan francia nyelvű munkái, melyek nem Magyarországgal foglalkoznak ; az állami szerződések gyűjteményei ; az encyklopédiák és az iskolakönyvek. Ellenben fontosabb műveknél jelzi a róluk szóló cikkeket is; összegyűjti a magyar könyvekről megjelent francia bírálatokat (itt látjuk csak együtt, hogy mit tett Kont egymaga a magyar irodalom ismertetéséért francia folyóiratokban!) Nagy gonddal jelöli meg minden felsorolt könyvben a Magyarországgal foglalkozó részt, tartalmát is jelezve. Ez a bibliográfia kétszáz oldal terjedelmű ; talán nem érdektelen megemlíteni, hogy a középkori francia krónikásokkal és utazókkal összesen négy lapon végez (persze, itt hiányzanak leginkább a latin művek), a XVI. századra hatodfél, a XVII.-re már 26, a XVIII.-ra— Rákóczi századára — csak 18, a XIX.-ra mintegy 100 oldal kell ; a XX. letelt első évtizede egymaga vagy ötven oldalt vesz igénybe. Ez az ötven oldal nem jelenti azt, hogy a franciák közönyössége egyszerre hihetetlen mértékben megváltozott volna : léptennyomon magyar nevekkel találkozunk, ami természetes is. Vigasztaló és örvendetes, hogy sokan vannak már, akik kötelességüknek tartják — és