Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1917. 6. évfolyam
Tanulmányok - Horváth János: Petőfi 1848/49-ben 473–478. p.
PETŐFI 1848/49-BEN. A költő életének ez utolsó másfél esztendejében első pillantásra feltűnik a politikai (hazafias, forradalmi, harci) költemények túlnyomó volta, s ezzel szemben a szerelmiek ritkulása, sőt 1849-ben teljes megszűnése. Nagy tévedés e jelenséget szerelme kihűlésével magyarázni. Ellenzi ezt minden ismert életrajzi körülmény s az a tény is, hogy egyik-másik költemény gyöngeségeiből az érzelmi alap gyöngülésére következtetni sohasem lehet, hiszen ily félszeg okoskodással Petőfinek akár hazafiságát is kétségbe vonhatnók épen legteljesebb kivirágzásakor. Éz oly hiba meghasonlást keresni Petőfi egyéni érzelmei s polgári élete követelményei között. Ily magyarázatra, világos adatok hijján, csak akkor volnánk feljogosítva, ha a magyarázni kívánt jelenség nem illenék bele a költő természetes fejlődés menetébe, vagy azzal egyenesen kirívó módon ellenkeznék. Márpedig a szerelmi költészet alkotásainak ez időtájt számbeli csökkenése s ezzel szemben az aktuális politika erős térfoglalása , természetes folyománya a költő továbbhaladó fejlődésének. Már egyszer tanúi voltunk ilyen hangváltásnak Petőfi fejlődésében, mely, mint most már világosan látszik, egészében véve kettős ízületű. Most a második ízület kezd teljessé válni. 1846 őszén ment végbe a nevezetes fordulat, mely e rövid, s korántsem bevégzett költői pályát két nagy félre osztja. Minden tagadó látszat ellenére is, Petőfi lyrája nem volt kezdettől fogva az az erősen személyes, élményi lyra, amilyennek általában hisszük, vagy amilyennek azok tüntetik fel, kik költészetét ! Bevezető részlet egy Petőfiről szóló munka utolsó fejezetéhez. Itt némi módosítással, hogy a korábbi fejtegetéseket nem ismerő olvasó is megérthető egészet kapjon. A cikk végéhez csatolt, más fejezetből átvett jegyzet is ezt a célt szolgálja. Irodalmitörténet.