Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1917. 6. évfolyam
Kisebb közlemények - Borsos István: A peregrinus. [Jókai Mór.] 45–46. p.
KISEBB KÖZLEMÉNYEK. A peregrinus, Jókai Dekameronjának első kötetében olvashatjuk ezt a pompás kis elbeszélést, vagy amint ő maga nevezi : genre-t. Ebben a peregrinus alakja oly egyénies, az egész elbeszélés oly életszerű és reális, hogy Jókai kétségkívül valamely jól ismert alakra gondolt e történet megírása közben. Ezt a jól ismert és elsősorban visszariasztó alakot tette azután maga és olvasói előtt szánalomraméltóvá, sőt rokonszenvessé eleven és fordulatos elbeszélői művészetével, főleg pedig azzal, hogy tüneményes fantáziájának színes ruháiba öltöztette. Jókai Nagy Jánosnak nevezi az ő peregrinusát, akire meglehetősen korlátolt koponyáján kívül egyetlenegy, rossz időben rosszul kiejtett szó hozza a szomorú fátumot, hogy bolygó zsidóként egész életén át káborognia kellett. Mint afféle rossz diák egyszer a sum igét úgy találta tovább conjugálni, hogy sus. Ezzel üldözték azután világgá, mert rajta maradt, mint csúfnév. E miatt szökött el még Bergengócia legelrejtettebb falujának sovány vektóriájából is, mikor pedig már azt gondolta, hogy kiköthet a boldogság állandó kikötőjében, mert megtalálta méltó oldalbordáját a jegyző uram örökösen nevető, hatodik leányának személyében. Nos tehát, ennek a Sus néven emlegetett peregrinusnak megtaláljuk az eredetijét a pápai ref. kollégium jegyzőkönyveiben. Nem volt ugyan pápai diák, de egy időben annak adta ki magát s e címen szép pénzt harácsolt össze, így került azután bele a főiskolai tanács jegyzőkönyvébe. Az 1841—42-iki iskolai évnek jegyzőkönyveiben három olyan pontot találunk, amely róla szól. E pontok a következők : «Vld. ülés. 1842. télhórd. napján. 24. Ügyvédek. Várady István úrnak Pestről küldött levele felolvastatott, melyben írja, hogy valami Szabó István nevű ember, kit közönségesen Susz-nak címeznek, egy hamis libellussal, mely Nagy Sándor mint senior aláírásával s Collegiumi pecséttel, úgyszinte főtisztelendő püspök és Тек, főgondnok urak aláírásával volt ellátva, mint akadémiákra menő pápai deák 620 főt szedett Nógrád, Pest, Fehér és más megyékben, mígnem. Várady István úr Pesten történetesen az emberre bukkanván, őt mindjárt letartóztatni s vármegye tömlöcébe bezárni eszközölte. Ezek után tisztelt Várady úr most már azt kéri, hogy ennek életéről tanulevelet adnánk ki. Melynek következtében azt megjegyezvén, hogy ez ember soha a pápai ref. főiskolában tanuló nem