Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1918. 7. évfolyam
Folyóiratok szemléje - Budapesti Szemle 328–332. p.
folyóiratok fükszlése. A Borsszem Jankó Ágai életének legnagyobb műve. A magyar tárcának legismertebb művelője, de nem megteremtője. Megelőzte Bulyovszky Gyula, Kecskeméthy Aurél, Bérczik Árpád. Friss impressziók, tisztán szórakoztató szándék, elmés forma, élcek, ötletes előadás, fesztelen hang, kitűnő, de néha keresetten virtuskodó magyarság , jellemzi tárcáit (az útiakat is). Novellái erősebben mutatják szerkesztésbeli fogyatkozásait. Az emlékezés mélabúja színezi Por és hamu, s Új hantok címen összegyűjtött tárcáit, melyekben elhúnyt barátairól, jó embereiről ír. Egész lélekkel pestivé lett, végig élte a főváros nagyarányú kiépülését, siratja az eltűnő régit, köszönti az újat. Angyal Dávid: Kónyi Manó (1842 1917). Nekrológ, mely K. M. munkásságának minden részletére kiterjeszkedik, s úgy jellemzi, mint aki leghívebben és teljesebben gyűjtötte össze a kiegyezés történetének emlékeit. — Kern Aurél: Jelentés az 1917. évi Greguss-jutalom tárgyában (Első zenészeti évkör. 1911—1910). A magyar zene kialakulásának akadályaira s újabban biztató jeleire is visszatekint. A díjra Hubay Jenő «1914» c. szimfóniája ajánltatott. UI. 3. sz. — Gaal Jenő : Gróf Széchenyi István nemzetgazdasági alapeszméi. A kérdés megvilágítása a művelt közönség számára. — Takáts Sándor : Zrínyi Miklós emlékezete. Felolvasás a Kisfaludy -Társaság ezidei közülésén. Zrínyi lelki nagyságáról, törekvéseiről és hatásáról. Szinnyei Ferenc : Justh Zsigmond. írói arckép. J. Zs. életének és írói fejlődésének bemutatása után rátér munkái beható elemzésére. Justh három közt ismert jól : az író- és művészvilágot, az alföldi parasztokat ás az arisztokráciát. Képzelete nem volt gazdag, sokszor ismételte magát, de meséinek soványságát megfigyelésekkel és lélekelemzéssel pótolta. Líraisága egyéni színt és érdekességet kölcsönöz munkáinak. Kedvelte a hangulatos leírásokat. Franciás recept szerint dolgozott. Bourget és Maupassant, a régibbek közül a Goncourtok s Flaubert hatottak rá, főleg leírás és lélekrajz tekintetében. Egyike volt azoknak, akik franciás csiszoltságot, elmésséget, mozgékonyságot, modernséget hoztak elbeszélő irodalmunkba. Aránylag kevés örökséget hagyott ránk, de erről tudomást kell vennie irodalmunk történetének. Jankovich Béla : Ünnepi beszéd Széchenyiről. Szónoklat a Nemzeti Kaszinó lakomáján. — Négyesy László : Világáramlatos kritika. Levél a szerkesztőhöz. Hatvany Lajos új folyóiratot indított s ebben megtámadta Berzeviczy Albert új könyvét, a Délen című útirajzgyűjteményt. Hatvany cikke nem bírálat volt, hanem lerántás. «Okulást nem nyújt egyebet, mint azt, hogy hova jut egy jól indult, de elkapatott és mindenáron vezérszerepre törekvő író, ha nincs vágyaihoz mért tehetsége s nincs önuralma és felelősségérzete.» Hatvany főcélja, hogy ártson az irodalmi és közélet kiválóságainak. Nyikorgó mondatokkal próbálja gáncsolni Berzeviczy stílusát s kiszakított mondatok alapján igyekezik a maga részére vonni olvasóit. Nevetségesebbnél nevetségesebb föltevéseket és ferdítéseket kockáztat meg, ítél lelkiismeretesség és ítélőképesség nélkül. Kirohanása a kritikai bolsevikizmus jelentkezése a magyar irodalomban. U. i. 4. sz. — Gaal Jenő : Egy elfelejtett nagy emberünk, Thes-