Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1922. 11. évfolyam
Műelemzés - H. L.: Csanády György: Az évek 124. p. - vl.: Wallentinyi Dezső: Hangulatok és gondolatok dalban és prózában 124. p. - –ó –ó.: Horváth Ákos: A nap felé 124–125. p.
1-2-2 SZÉPIRODALOM. Csanády György: Az évek. Versek. Második kiadás. Hely és év n. 150. Kolozsvári N. kiadása. Tehetséges lírikus kötete, bár formái, kifejezésmódja s általában verses darabjainak külső és belső szerkezete az Ady-iskola tagjának mutatják. A külsőségeken kívül más kapcsolatot megállapítanunk nem lehet. Gondolatai, érzései, hangulatai önálló élmények. A háború, a harctér és annak benyomásai lírikus énjén átszűrődve hangulatos versekben nyernek kifejezést. Legsikerültebb költeményei a székelyek fájdalmas fajját a feltámadás fanatikus hitével hallatják. Ha Gsanády György a nyugatos frazeológia puffanó dagályát levetkőzi, nemzeti irányú irodalmi újraébredésünk számottevő énekese lehet. H. L. Wallentinyi Dezső: Hangulatok és gondolatok dalban és prózában. .Második kiadás. Galánta, 1921. 901. A Mátyásföldi Lapok kiadása. Wallentinyi Dezsőt tiszteletreméltó szándék vezette, mikor nyilvánosságra hozta németországi útirajzát. Sajnos, semmi jót nem mondhatunk erről a füzetről. Azok a tájak, ahol megfordult s melyekről a maga hangulatvilágán s benyomásain keresztül rövidebb vagy hosszabb képet fest, nem jutnak lelkünkbe, nem látjuk őket. Nincsen semmi egyénítő ereje, mely például a Magas-Tátrát és a Brockent egymástól megkülönböztetve tudná elénk állítani. Sablonos jelzők, dagályos szavak, melyek Európa minden hegyére, minden városára ráillenek. Az író semmiben sem találja meg a lényegeset, s előadása minden logikus kapcsolat nélkül untató üres szemlélődésbe vész. Goethe sírjánál például Vörösmartynak Laurához intézett szavai jutnak eszébe s mi, olvasók, viszont arra a fegyelmezetlen tollforgatóra gondolunk, aki a vasút történetét írja meg s ezzel kapcsolatosan a cukorrépa tenyésztésére is rátér, mivel a cukorrépát vasúton szállítják. Idézzük néhány mondatát is : «Az Úr lelkéből lett beléteremtve . . . Búcsús napoknak kérlelhetetlen tárja . . . Sutjár vágott élesen az oltárra széteredő sugárban . . . Kilépett padlók . . . Bájos képek, különösebbnélküli virágtalanság ... A szerszám (spinett) lágyan és csengő-hangosan zeng ... .A fák téli szikáron merednek a reggelbre . . .» Mikor megúnja magyarul, németül folytatja eféle rímekkel : Jungen : Blumen : Gluten : Funkeln. S még csak az utolsóelőtti sort nézzük, ami szemlátomást valami jeligeféle, dúlt betűkkel : «Keleten is a napnak nyugatról kell kelnie.»— Csodálkoznunk kell a szerző elnéző önkritikáján. pl. Horváth Ákos: A nap felé. 1922. 60. Táltos bizománya. A Fekete lant, a Tűzimádás, a Temető volt a kertütik jónevű szer