Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1930. 19. évfolyam
Kisebb közlemények - Marót Károly: Petőfi és Tacitus? 165. p. - Kardos Albert: Arany János és a kollégiumi törvényszék 165–167. p.
KISEBB KÖZLEMÉNYEK. egyszerűen Gábornak nevezi, abban a hiszemben van, hogy vezetéknevet ír; ha tudta volna, hogy a magyar Gábor franciául Gábrielnek felel meg, semmi esetre sem habozott volna Bethlen keresztnevét elfranciásítani. Parlagi Olivér: Petőfi és Tacitus? Petőfi „Vesztett csaták, csúfos futások" c. költeményében (1848) írja a nemzethez (Havas III, 1893): „Föl, föl, te jobban nem szeretheted A szép halálnál a csúf életet. Te inkább sírba fekszel, mint mocsárba. De aki kész a hős halálra . . ." stb. Ez a kép — a mocsárban fekvő gyáva, szemben a meghaló hőssel — talán másoknak is feltűnt már. Számomra az is gyanússá teszi, hogy előzőleg egy hasonlatban művészi szándékosság készít hozzá hidat: „Miként a sár, amelybe követ hajítanak be, Úgy feccsen szét a harcok mezejéről, Óh nemzetem, képedre a gyalázat"; mifelénk ugyanis a mocsár inkább csak a lustaságot, vagy a romlottságot („erkölcsi fertő") szimbolizálja. A germánoknál ezzel szemben jogszokás volt, hogy kifejezetten a gyávákat (amint különben a corpore infamis házasságtörőt is) mocsárba zekkentették. (E. H. Meyer, Germ. Mythologie 1891, 200. 1.). Erről szól már Tacitus, Germania 12. o.: „— ignares et imbelles et corpore infames caenos, palude (sár és mocsár !), insecto insuper crate, mergunt." * Viszont Irodalomtörténet 1913, 71. 1. szerint — ahol a „tanult" Petőfi képét igyekeztem megrajzolni és latin tudásáról is beszámoltam (71. kk.) — a költő a ..Zoltán fiam életrajzá"-ban (1849) úgy tüntette fel magát, mint Tacitus olvasóját, sőt — tudjuk (Szépirodalmi Figyelő 1862, II. 299. 1.) — fordított is belőle, jóllehet a töredékek nyilván elvesztek. A gondolat természetesen azé, aki azt megfelelően tudta magába illeszteni és felhasználni. (Ezt már Emerson mondta Shakespeare-ről.) Nem lehetne itt, ebben az értelemben, mégis közelebbi „hatást" feltenni? esetleg a fordított részletekre is következtetni? Marót Károly, Arany János és a kollégiumi törvényszék. Az „Irodalomtörténet" 1930. évfolyamában (99. lap) Dercze Lajos közli hű másolatban a debreceni ref. kollégium sedes scholastica-jából az Arany János apró fegyelmi eseteire vonatkozó ítéleteket, hármat latin, egyet magyar szöveggel. Ezek az eredeti közlések, bár az iskolai törvényszékek tárgya és határozata több helyről ismeretes, általában helyesek, de a cikkhez mégis szükségesnek tartok néhány helyreigazító megjegyzést fűzni. Intellektual * Az iszap és mocsár mint alvilági büntetés az ókor klasszikus népei óta ismeretes (Rhode, Psyche 1894, 287. 1. V. ö. Fr. Langer, mythologie, 1916, 1811.), de ez aligha tartozik ide. 165