Alszeghy Zsolt szerk.: Irodalomtörténet, 1938. 27. évfolyam
Kisebb közlemények - Benkó Barnabás: Magyarázat Csokonai egyik bordalához 121–123. p.
121 KISEBB KÖZLEMÉNYEK Magyarázat Csokonai egyik bordalához. Csokonai Vitéz Mihály bordalai között a legjellemzőbbek egyike a Miért ne innánk? című. A vers először a Diétái Magyar Múzsa II. füzetében (Pozsony, 1794) jelent meg nyomtatásban, de belefutott az Ódák gyűjteményébe is, mint az első könyv XIX. darabja. Az előbbi közzététel bizonyítja, hogy a mű a költő ifjabbkori alkotásai közé tartozik. Lényegét tekintve, anakreoni dal, bár a görögöstől elütő versszakban. A „könnyű és játszi epikureizmus" — amit a tudatosan alkotó Csokonai e műfaj jellemző vonásának tart — már e versben is megjelenik. A bölcs poéta derült hittel vallja, „hogy jó az élet, és a halált úgy nézi, mint az örömnek és megelégedésnek utolsó pontját... A gyönyörűségek közé mindig szép módjával beviszi a halált, a koporsót, a másvilágot... Éljünk vidáman és minél kevesebb gonddal, mert egyszer meghalunk". A bordalt a számos középiskolában használt Pintér-féle irodalomtörténeti tankönyv is felveszi szemelvényei közé, a hetedikes diákok olvassák, tehát már Csokonai Vitéz Mihály összes művei. Kiadták Harsányi I. és Gulyás J. Genius. Nagy írók — Nagy írások. 1922. X. 1. 58. 1. г Jegyzések és értekezések az anakreoni dalokra. Előbbi kiadás. I. 1. 189.1. Irodalomtörténet. elfoglaljam, a mit lehet megteszek, igyekezni fogok pártolókat nyerni meg azon igen kevés közül kikkel még én a világban összeköttésben vagyok, még ez izgalmas időkben is, midőn az emberek lelke egészen a nagy eseményekkel lévén elfoglalva, alig érdekeltetik más dolgok által, s a csendes, házias kegyeletek gyakorlására alig alkalmatos, mondom most is megkísérlek mindent a mi tőlem telik, csak az elnökség alóli felmentetésemet kérem. Mondom én — Tompa Mihály — ezeket írnám. Mert bizony szép volna az, ha az ügy az ottani minden nők által felkaroltatván, vezetni azt. De hátha csak e két nő ábrándos ötlete az egész? minő furcsa volna, ha nagysád nevét ütnék fel zászlóul? Tudni kellene az egész helybeli körülményt, akkor lehetne helyesen hozzászólni. Most én így vélekedem. De rám ne méltóztassék hallgatni, én Nagysád kegyes meghagyása következtében nyilatkozom így. Aztán magam részéről: nem vagyok azon véleményben miben , tisztelt hölgyek, országos embernek vagy valódi szobrot kell állítani, vagy semmit inkább, mint kicsinyes sírkővel éppen azt jelenteni ki : ide különb szobor kellene. Még egyszer ismétlem : ne méltóztassék reá hallgatni. Pál úr nagy tiszteletét küldi; a juhokat jövő héten fogja úsztatni, ha a víz megtisztul; egyébaránt tudatni fogja minden bizonnyal a napot. Feleségemmel én is a legnagyobb tiszteletünk nyilvánítása mellett vagyunk s vagyok Hanván május 7. 1859. Tisztelt Nagysádnak alázatos szolgája Tompa Mihály. A levél címzettje akkor még nem lehetett özvegy. A síremlék, melyről a levélben szó van, Kazinczy Ferenc sírjára vonatkozik, kinek ez évben — 1859 — ülték országszerte százéves születési évfordulóját, melyben a gömöri nők is részt szerettek volna venni. Kozocsa Sándor: 9