Kozocsa Sándor szerk.: Irodalomtörténet, 1942. 31. évfolyam
Tanulmányok - Birkás Géza: Az ember tragédiája és a franciák 65–76. p.
zulátusi tisztviselő vett.14 Madách-fordítása már 1888-b rn elkészült.15 Justhnak korán bekövetkezett halála miatt azonban akkor nem jelenhetett meg, éppúgy füstbe ment a francia fővárosban való előadásának terve is, melyet Justh előkelő és befolyásos francia ismerősei útján remélt megvalósítani. Vautier fordítása csak 1931-ben látott napvilágot s ebben a formájában több évtizedes munka eredménye." A fordító újra meg újra elővette, folyton csiszolta és tökéletesítette s vele kétségkívül érdemes szolgálatot tett a magyar irodalomnak. A pár évvel ezelőtt elhunyt Vautier fordítása felülmúlja Rigault de Casanove fordítását, azonban ennek is a tartalmi hűség a fő érdeme és költői szempontból sok kívánnivalót hagy hátra maga után.17 Madách francia tisztelői sorában idézhetjük Claude Farrère nevét is, aki 1926 decemberében Budapesten tartott előadást. Ez alkalommal több budapesti újságíró közöl tőle interwiewt. A Pesti Hírlap munkatársa előtt Az Ember Tragédiájáról így nyilatkozott: „ . .. Még úton is magamnál hordomezt a fenséges, páratlan költeményt. Egy francia diplomata, aki tökéletesen beszél magyarul, G. Vautier úr fordította és adta át nekem elolvasásra. Elolvastam kétszer-háromszor. Ma éjjel újra átolvasom, nem tudok betelni a szépségeivel, mélységes filozófiájával. Büszkéknek kell lenniök erre az írójukra. Egyszer, kevésbbé nyugtalan időkben kiadatom az önök Tragédie de homme-ját. Előbb azonban cikket írok róla. Felfedezem a világirodalomnak ezt a rejtett kincsét."18 Egy pozsonyi újság szerint19 Claude Farrère lelkesedésében még tovább ment: kijelentette, hogy öt éven belül színra hozatja Párizsban Az Ember Tragédiáját. Párizsba visszatérve, ígéreteiről megfeledkezett, minthogy tudomásom szerint sem cikket nem írt Madách művéről, sem annak kiadásában vagy színrehozatalában nem működött közre. Madách drámájának Franciaországban való megismertetését szolgálták azok az előadások is, melyeket francia egyetemeken és főiskolákon Hankiss János és Molnos Lipót tartott.20 Közülük jelentőségével az előbbinek 1934. ápr. 23-án a Sorbonne-on tartott előadása válik ki. Az előadást vetített képek: Zichy Mihály Madách-illusztrációi, Németh Antal színpadi tervei kísérték, utána pedig Grall, a Théâtre Universitaire tagja francia fordításban elszavalta a 14 Birkás Géza: Guillaume Vautier, Irodalomtörténet, 1938. 15 A fordítást Justh bemutatta párizsi barátainak. Erről tanúskodik újabban kiadott naplójának következő része: „Az odeonból a De Gérandokhoz. Attila igen-igen szíves. Főleg a magyar művek francia fordításáról van szó, miután Vautier, ki Révayékinél volt sok évig francia fiú, ráadta a fejét. A bökkenő csak az, hogy Vautiernak absolute nincs a modern francia nyelvről notiója". Justh Zsigmond naplója, 1871. 18 Emeric Madách: La Tragédie de l'Homme, poème dramatique hongrois. Traduction de Guillaume Vautier. Bp., Librairie Française, 1931. 17 Isin.: A. Szegő: Un chef-d'œuvre hongrois „La tragédie de l'homme" de Madách. Nouvelle Revue de Hongrie, 1932; S.: Az Ember Tragédiája franciául. Nemzeti Újság, 1931, 140. sz.; lüteratura, 1931; M. Hirl., 1931, 150. sz.; P. Hírl., 1931, 185. sz.; Szegő Endre: Az Ember Tragédiája franciául. Debreceni Szemle, 1932; Marcel Brion: Marseille-Matin, 25 oct. 1933; Tronchon: Revue des Etudes Hongroises, 1933. 18 Pesti Hírlap, 1926. december 5. 19 Krepelka Elek: Az ,,Ember Tragédiája" szlovák bemutatója a pozsonyi színházban. Híradó, Pozsony, 1926, 275. sz. 20 Emerich Madách et la „Tragédie de l'homme" dans les Universités françaises. Revue des Etudes Hongroises, 1934, 151. 1.