Barta János szerk.: Irodalomtörténet, 1950. 38. évfolyam
Kisebb közlemények - Nagy Miklós: Harc az 1874-es Petőfi-kiadás körül 3/77–89. p.
Bartók Lajos: A Petőfi-kiadás. Otthon, 1874. 80—85. 1. Závodszky Károly: Petőfi Sándor kiadatlan költeményeihez. Otthon, 1874. 186—189. 1. Mint Havas tájékoztatása nyomán ismertetjük, az Athenaeum már Emich Gusztáv vállalatának átvétele után (1868) foglalkozott egy új, teljesebb Petőfikiadás tervével, amelynek sajtó alá rendezésére — még 1870 előtt — bizottság is alakult. E bizottság tagjai közé tartozott Jókai is, aki mint az Athenaeum által kiadott Hon szerkesztője, az Athenaeum alapító konzorciumának tagja volt s elég jelentős — 10000 Ft névértékű — részvénytömeget tartott a kezében. Hogy Gregusst kinek javaslatára, és mikor bízták meg a szerkesztéssel, az, sajnos, az eddig ismeretes adatok alapján nem állapítható meg, erre vonatkozólag Bevilaqua-Borsodi Béla, a kiadóvállalat történetének legalaposabb ismerője sem tudott közelebbi felvilágosítást adni. Mindenesetre azonban már 1870-ben folytak a kiadás előkészítésének előmunkálatai, és ekkor már bizonyára Greguss irányíthatta őket, hiszen 1869. június 24-től igen szorosan kapcsolódott az Athenaeumhoz, ugyanis ezen a napon delegálták őt a részvényesek a választmány tagjává. A kiadás terveiről Jókai Mór tudósította az olvasóközönséget a Hon 1870. szept. 14. számának vezércikkében. Jókai a félig irodalmi, félig politikai vonatkozású írás első felében a német-francia háborúval s az annak nyomán mindkét fél részéről példátlan hevességgel fellángoló soviniszta irodalommal foglalkozik. Jókai, akinek liberális humanizmusa s az örök békéről szőtt utópiája közismert, mély felháborodással utasítja el magától About Edmond francia író nyilatkozatát, aki száz évre legyengített Németországot kívánt a Rajna mentén látni, de ugyanígy elítéli a híres forradalmi költőt, Freiligrathot, aki a német nacionalizmus tüzét szította költeményeiben ebben az időben. Majd hirtelen fordulattal a magyar irodalomra, és éppen a már említett Petőfi-kiadás előmunkálataira tér át. Cikkének idevonatkozó részét fontossága miatt idézzük: „Volt nekünk egy nagy költőnk, s nekem kedves barátom: Petőfi. Most ennek eddig kiadatlan munkáit bocsátja közre az Athenaeum. A bizottmánynak, amely e költeményeket kiadás alá rendezi, én is tagja vagyok. Vannak e költemények között olyanok, amelyek tündökölnek a nemzeti gyűlölettől. Arzénikum, amely oxigén között lángol! Némelyik olyan, hogy mikor Leviathánt ledobták az égből, a pokolig leérve, nem énekelhetett nagyszerűbbet. Egy-egy kincs a költészet Amibroser Sammlungjában. És én azt mondtam: ássuk el ezeket a mi kincseinket, hiszen ezeknek a fénye gyújtani képes! S a nemzeti gyűlölettől ragyogó költemények nem lesznek fölvéve ez idő szerint Petőfi hagyományai közé. — Az oltárról loptam le ezt a lángot és magam, hogy fel ne gyújtsa magát a templomot. Valóságos vandalizmus volt: a Nibelungen kincsei a Rajnába dobva. Gyilkos voltam, több censor voltam! •— De nem! Fajgyűlöletet hirdetni még egy Petőfinek sem szabad." Jókai zavaros érvelésű, Petőfit durván (talán szándékosan is) félreértő és félremagyarázó cikkére, amelyben a belső bizonytalanságot a páthosz alig leplezi, nem soká késett a válasz. A szélsőbaloldali Magyar Újságba il már két nappal később, szeptember 13-án, a lap belső munkatársa, Hollósi László (1845—76), az ismert szabadkőműves publicista vette fel a küzdelmet a Hon szerkesztőjével. Hollósi haladószellemű, őszinte meggyőződéstől áthatott tiltakozása az Athenaeum tervei ellen megérdemli, hogy a legfontosabb részleteiben ideiktassuk: „Nem tudjuk, minő magatartást követ Petőfi hagyományainak ily barbár megrablási szándékával szemközt a magyar sajtó, de szeretnék hinni, hogy együttesen úgy gondolkozik, mint mi, és jó eleve tiltakozik az ilyen szentségtelen törekvés és megvalósítása ellen. De még e hit üdvös hatásainak reménye mellett sem vagyunk képesek eléggé bámulni afölött, hogy... Jókai Mór a koszorús író, mint állhatott ily vandál csapat élére fővezér gyanánt — s mint írhatott e tettéhez oly következetlenségekről és képtelen г Szabó László: Az Athenaeum története, Budapest, 1918. 5 Szabó László: id. m