Barta János szerk.: Irodalomtörténet, 1952. 40. évfolyam
Tanulmányok - Turóczi-Trostler József: Petőfi és a magyar népköltészet belép a világirodalomba 301–319. p.
De ekkor már versnek, lírának, dalnak, formának elmúlt az értelme : a vér és vas szava következett el. Nagy dicsősége a költészetnek, hogy József Attila még ekkor is ezt írta : Még jó hogy vannak jambusok és van mibe beléfogóznom . . . Ez után már csak a líra halála, vagy a szabadság következhetett. De ez már nem irodalomtudomány, hanem történelem. Budapest, 1952. XII. 8. TURÓCZI-TROSTLER JÓZSEF PETŐFI ÉS A MAGYAR NÉPKÖLTÉSZET BELÉP A VILÁGIRODALOMBA . Valamennyi újabb költői világhír között, Byron, Puskin és Heine világhíre mellett, a Petőfié a legfiatalabb és a legtüneményesebb. Milyen problematikus volt sokáig (Olaszországon kívül) pl. Dante értékelése, mennyi félreértéssel, elfogultsággal kellett megküzdenie, mennyi ellenérzést és ellenállást kellett leküzdenie Shakespeare-nek, Goethe-nek, vagy akár Heiné-nek, mire elfoglalhatták helyüket a népek tudatában. S ami a legkülönösebb : Petőfi kezdődő világhíre még csak nem is alapul egy lezárt, áttekinthető életmű ismeretén, ahogyan ezt Shakespeare vagy Goethe esetében látni, hanem mindössze ez életmű töredékein, mégpedig jórészt rosszul közvetített és tolmácsolt töredékein. És mégis olyan természetesen, úgyszólván akadálytalanul töri át egy elszigetelt nyelv és irodalom korlátait s azt az ellenérzést és közömbösséget, amellyel Nyugat-Európa népei viseltettek a rendi Magyarország iránt. Mert rég elmúltak azok az idők, amikor a török veszedelmet elhárító s Európa népeinek biztonságáért küzdő Magyarországban akereszténység védőbástyájáét látták. Viszont az is igaz, hogy alig van XIX. századi költő,aki olyan kedvező történeti és társadalomtörténeti, politikaiideológiai feltételek között lépett volna Európa népeinek tudatába, mint Petőfi. Mindenekelőtt , élete, költészete mintegy Európa szeme láttára a nemzeti szabadságmozgalmak izgalmas légkörében alakul ki és 48—49-ben kulminál. Petőfi Nemzeti Dala a magyar forradalom nyitánya, a magyar szabadságharc egyik utolsó megrázó eseménye pedig Petőfi halála a segesvári csatatéren. Politikai meggyőződését megint csak Európa szeme láttára csatatéri halálával pecsételte meg. S ahogyan a szabadságharc igazolja Magyarországot politikailag és ideológiailag Európa haladó népei előtt, úgy igazolja Petőfi a magyar költészetet századok óta először Európa haladó olvasói és kritikusai előtt : a magyar szabadságharc és Petőfi költészete úgyszólván egyek történeti funkciójukban. Viszont arról sem szabad megfeledkezni, hogy Petőfit már 1845 óta, tehát még a szabadságharc előtt állandóan fordítják, hogy 1846-ban, tehát egy olyan időpontban, amikor odahaza is még csak kialakulóban van a híre, már egy kötetnyi verse jelenik meg német fordításban, s hogy ezt a szórványfordítások mellett 48—49-ben újabb gyűjteményes kötetek követik. Kellett lennie tehát néhány objektív tényezőnek, amelyek már a szabadságharc előtt, utána pedig a szabadságharccal összeműködve segítettek elhárítani az akadályokat Petőfi érvényesülése előtt. Tudjuk , a nemzeti irodalmak rendszerint csak azokat az idegen írókat és költőket fogadják be, akik elébe mennek napirenden lévő, időszerű ideológiai-politikai szükségleteiknek, akik segítségükre lehetnek művészi-esztétikai, formaproblémáik megoldásánál, vagy segítségükre vannak egy-egy régi bázis szétrombolásánál s egy új bázis megteremtésénél A görög-római antikvitás, Shakespeare, Goethe, Byron, Puskin, Tolsztoj recepciójának története, vagy a mi korunkban a szovjet írók világvisszhangja és hatása világosan mutatja, miben áll ez a támogató, segítő szerep. Ezzel eljutottunk az ideológiai-irodalmi szükségletek s e szükségletek kielégítésének a problémájához. Azóta, hogy Sztálin korszakos nyelvtudományi tanulmányai irodalomtörténeti diszciplínáink középpontjába állították az ideológiai felépítménynek s vele együtt az irodalom aktív szerepének a vizsgálatát, e szerep fontosságát a régi alap likvidálása s az új alap kialakítása körül, az ideológiai szükségletek s e szükségletek kielégítésének kérdése, vele együtt Petőfi világirodalmi jelentőségének kérdése is új értelmet és távlatotkap. Én most azok közül az ideológiai, eszmei, érzelmi, művészi szükségletek közül, amelyeknek kielégítését éppen Petőfitől várhatják a haladó nemzeti irodalmak, dolgozatom összefüggésében mindössze néhányat emelek ki.