Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1954. 42. évfolyam
Tanulmányok - A Rákóczi-kor irodalma és publicisztikája. I. Esze Tamás előadás. II. Köpeczi Béla hozzászólása. III. Részletek Klaniczay Tibor hozzászólásából. IV. Esze Tamás előadása 10–24. p.
434 lapos munkát, melynek címe : Histoire du Prince Ragotski ou la Guerre des Mécontents sous son commandement. Elég, ha a szerzőt megnevezzük, hogy előnyös képet kaphassunk a munka stílusának szépségéről és eleganciájáról. Le Noble úr műve.« Úgy hisszük, hogy ezek az adatok most már véglegesen eldöntik ezt a vitatott kérdést. A munkában sok a pontatlanság, a hiba, de komoly értéke, hogy úttörő jellegű : először próbált meg — mégpedig elsősorban a kiáltványok alapján — összefoglaló képet adni a szabadságharcról, először próbálta megírni a szabadságharc vezérének életrajzát — igaz rokonszenvvel. Le Noble mellett sokat tett a szabadságharc eseményeinek helyes ismertetése érdekében az egyik francia diplomata, Jean de la Chapelle. »Egy svájci levelet egy franciához« c. vitairatait latinra, németre, spanyolra is lefordították, ami bizonyítja nagy sikerüket egész Európában. Különösen 21., 24. és 44. leveleiben foglalkozik részletesebben a magyar kérdéssel. A publicista teljes felkészültséggel utasítja vissza a bécsi rágalmakat s bizonyítja be a kiáltványok alapján a felkelés jogosságát. 24. levelében kifejti, hogy Bécs zsarnoki módon viselkedett a magyarokkal szemben. A magyar csapatokkal rosszul bánt, nem támogatta a törökök elleni harcukban. Kizárta a magyarokat a hivatalokból, megfosztotta kiváltságaiktól, királyválasztói joguktól. Részletesen foglalkozik a pozsonyi országgyűléssel és hangsúlyozza, hogy Thököly tiltakozott e gyűlés határozatai ellen. Thökölyt Sertoriushoz hasonlítja, Rákóczit pedig új Brutusnak nevezi, aki elhozza a magyaroknak a szabadságot, ha jól használják fel a kedvező körülményeket. 1705-ben kiadja a Recrudescantot. 1708-ban írt 44. levele dialógus Rákóczinak egy Párizsban tartózkodó követője és egy császárpárti magyar között, aki hadifogolyként került Franciaországba. A császárpárti magyar igyekszik meggyőzni ellenfelét arról, hogy a szabadságharc nem járhat sikerrel, mert Franciaország nem képes és Európa protestáns fejedelmei nem akarják támogatni. A felkelést elsősorban a vallási sérelmekre akarja visszavezetni. A Rákóczi-párti magyar hangsúlyozza, hogy a szabadságharc nem vallásháború, hogy Franciaország nem fogja megtagadni támogatását. A császár, akinek Európában mindenütt nehézségei vannak, még a francia segély elmaradása esetén sem tud győzelmet aratni, mert a magyarok saját erejükből is képesek ellenállni. A »levél« végén Jean de la Chapelle közli Rákóczi manifesztumát, levelét a császárhoz, az interregnumot kimondó határozatot és Thököly kiáltványát az örökös királyság ellen. A kiáltványokat egyébként nemcsak a fent említett időszaki sajtótermékek,vitairatgyűjtemények közlik, hanem a verduni Journal historique (régebbi neve Clef du cabinet), a Nouveau Mercure, s megjelennek önállóan is. Mindez — úgy hisszük — hitelt érdemlően bizonyítja, hogy Rákóczi külföldi propagandája nem volt eredménytelen. A kiáltványok érveit az akkori Európa egyik legfontosabb sajtója, kiváló pamfletírók használták fel s innen átkerültek — mint a különböző emlékiratok bizonyítják — az ebben a korban még nem elég széles közvéleménybe is. A kedvezőtlen nemzetközi körülmények nem tették lehetővé, hogy Rákóczi diplomáciai tevékenysége és propagandája kézzelfogható eredményekre vezessen, olyan szövetségest szerezzen a szabadságharcnak, aki tényleges segítséget nyújthatott volna. Rákóczi mély haza- és szabadságszeretete kellett ahhoz, hogy ezek között a nehéz, kedvezőtlen körülmények között is folytassa a küzdelmet minden téren, a propaganda terén is, s ne hátráljon meg, ne hallgasson el az ügy bukása után sem. Láttuk, hogy Emlékiratait is elsősorban a külföldi tájékoztatása érdekében írta. Emigrációs tevékenységének gyümölcse az irányításával készült és 1739-ben megjelent »A magyarországi forradalmak története« (Histoire des révolutions de Hongrie) c. francia nyelvű munka is, amely summázza a szabadságharc propagandájának érveit, s Habsburg-ellenességével, a magyar függetlenség követelésével, a reformkor nemzedékét is lelkesítette. III. RÉSZLET KLANICZAY TIBOR HOZZÁSZÓLÁSÁBÓL A Rákóczi-szabadságharc legszebb éneke .A hozzászóló a szabadságharc költészetének néhány művészi problémájával foglalkozott és főleg arra a kérdésre igyekezett választ adni, hogy mennyiben jelentett költészetünk fejlődésében új szakaszt a Rákóczi-kor gazdag hazafias lírája. Az erre vonatkozó fejtegetések megjelentek a Csillag 1954. évi februári számában, »Kapádból is csinálj fegyvert!« címmel (269—278.). Az alábbiakban a hozzászólás befejező részét, az Erdélyi hajdútáncnak — a Csillag említett közleményéből kimaradt — elemzését, közöljük.] E költészet művészi színvonalának az érzékeltetéséhez vizsgáljuk végül meg a Rákóczi-kor talán legszebb énekét, az Erdélyi hajdútenc-ot. Első olvasásra bonyolult, nehezen érthető versnek tűnik. Ez azonban nyelvi nehézségekből ered és abból, hogy a vers