Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1954. 42. évfolyam
Tanulmányok - Harsányi Zoltán: Reviczky arcképéhez 428–469. p.
»Mások hibáit gúnyolják, leszidják, De envétkük lomhán dédelgetik.« Az utolsó három versszakban saját sorsát hasonlítja össze, saját sok szenvedést mutató életét Justh Zsigmond életével és különösen nem érti, hogy a gazdag földbirtokos, aki élhet kedvtelésként a költészetnek, gazdagon és függetlenül, pesszimizmusról, az élet értelmetlenségéről fecseg. (Az Ifjú pesszimistának című második Justh Zsigmondhoz intézett költeményében ez egészen éles gúnnyal fejeződik ki.) »Távol maradt a gondok réme tőled, jj Ne idézgesd fel hát ocsmány alakját ! Vagy bölcsei e nyavalyás időnek Álmodni már az ifjakat se hagyják...? Eszményed eddig tán föl nem találtad, Tanulj keresni, bízni, küzdeni ! Van még talán, mely nincs eloltva, vágyad?.. Adj hálát , nem fogsz megcsömörleni ! Szép, szép az élet, ifjú kétkedő te ! Penész bűzét elűzi rózsaillat. Szép lány szemétől meg leszel bűvölve, Sötét éjjel legtündöklőbb a csillag. Még ifjú vagy, jövőd sok szépet igér ; Ragadd meg, mit a röpke perc kínál, Ne légy jelen, ne vergődéseimnél !. .. Engem már nem bocsát ki a hínár. Tanulj meg élni ! A jót ne keressed Rideg könyvekben, elszáradt szivekben. (Kiemelések tőlem — H. Z.) Ezzel a verssel kapcsolatosan levélváltás indult közöttük. Reviczky viszontválaszában felismerni látszik a schopenhaueri filozófia pesszimizmusának társadalmi eredetét, így határozza meg, hogy honnan származik ez a pesszimizmus, amelyik ellen ő tiltakozik : »Nem szeretem . .. azt az úgynevezett modern, ásítozó, unatkozó poézist, amely most divatját éli és Önnél is fájdalommal tapasztaltam, hogy felette kultiválja. Úgy végelemzésben talán versem megírására is ez adott alkalmat. Úgy tűnnek fel nekem ezek a modern francia pesszimisták, mint az ember, aki már ebéd után van és sajtot eszik, kukacos sajtot. Jóllakott, de kedélytelen szellemek. Ásítozó, unalmas, színtelen,lád egy világ, ahová bevezetnek. A legszebb melódia elveszti báját, mihelyt ők éneklik rekedt, venerikus hangjukon, s ha még volnának fájdalmaik, ha tudnának szenvedni ! De csak ásítoznak, unatkoznak, s a hisztériát, a raffinériát tartják érzékenységnek.«22 Említsük meg, hogy Schopenhauernek Franciaországban a század második felében olyan nagy kultusza van, amilyenben eddig francia földön megközelítőleg sem részesült német filozófus. Ennek a társadalmi okai nyilvánvalóak : a francia burzsoázia dekadenciájának és rabló ösztöneinek filozófiai kifejezőjét látja benne. 22 Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára. Levelek Justh Zsigmondhoz 1886. aug. 22.