Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1969. 1/51. évfolyam
Dokumentum - Gál István: Bóka László mint József Attila munkatársa 149–158. p.
Dokumentum át : „Ha hirtelenében vázolnom kellene századunk drámai termésében a jelentős állomásokat, külön névsort adnék : Gárdonyival kezdeném, Herczeg Ferenccel és Molnárral folytatnám, — ők voltak a kezdet. Utánuk Lengyel Menyhértet, Bródy Sándort, Szomoryt, Csáth Gézát, Móricz Zsigmondot, Balázs Bélát említeném, ők voltak a kísérlet. Az egyetlen formakeresés — máig is Karinthy Frigyes Holtlap reggele, — Karinthy, akármilyen furcsán hangzik is, a modern magyar dráma klasszikusa. A háború óta, Bibó Lajos Jussit leszámolva, nem történt semmi, egészen napjainkig, amikoris Tamási Áron és Kós Károly új útra terelték a magyar drámaírást. Tamási dráma-fragmentumai pirandellói műtétet hajtottak végre a színpadon." Bárd Oszkár Teleki László drámájával kapcsolatban a kamaradarabok kérdését veti fel: „Nálunk a színpad hagyományát a színpad technikusai alapozták meg. Bús Fekete sikeresebb szerző, mint Szép Ernő, vagy Móricz Zsigmond. A színpad látványos és hangos dobogó, amit csak igazán nagy drámák tudnak elhódítani ideig-óráig az üvöltő látványosságoktól. Ha volna egy kamaraszínházunk s ha nevelődött voli a közönség is hozzá... ". József Attila halála után Bóka megszűnik a Szép Szó munkatársa lenni. Kritikusi tevékenységét 1945-ig az Ország Útjában, a Magyar Nemzetben és a Magyar Csillagban folytatja, 45 után pedig az Új Magyarországban újítja föl, hogy 1950 után akadémiai és egyetemi tevékenységével tetőzze be. A BÓKA Szép Szó-beli cikkei és kritikái közül mindössze három került be a Vál. tan.-ba: Egy Kölcsey-versről 1423 — 1426; Justh Zsigmond 47 — 55; Ember és stílus 57 — 60. Összes közleményei: 1936. jún.: Ady restitutus, 387 — 390; Kodolányi: A vas fiai 402—403; Tamási: Jégtörő Mátyás 403—404. 1937. febr. : Zilahyról: 78 — 82. márc.: Révész Béla: Ady és Léda. 181—185; Remenyik Zsigmond új könyvei 280 — 281; Kós: Budai Nagy Antal 186 — 187. máj.—jún.: (Mi a magyar most? Különszám.): A mai magyar nyelvről 80—91, júl. — aug. : Egy Kölcsey-versről 83 — 84; Szomory : Kamarazene 93 ; Hunyady Sándor: Géza és Dusán 95 — 96. szept. : Kelen László és Gereblyés László versei 189. okt.: Quid hoc homini est? 264—268; Bárd Oszkár: Teleki László 277; Friss Endre versei 281. nov. : Tersánszky : A szerelmes csóka 383. Nyírő: A Jézusfaragó ember 384. dec.: Justh Zsigmond 423—429. A Georges Dandin. 462—463. 1938. jan.: Ember és stílus 89.