Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1974. 6/56. évfolyam
Műelemzés - Bodri Ferenc: Horváth Gedeonné: Irodalmi szakkör az általános iskolában 491–493. p.
XLIV Tanári tagozat mányos stílusában szinte regény. Minden magyar tanárnak ismernie kell a kötet e tárgyról szóló fejezeteit. Mielőtt néhány részletkérdésről szólnánk, hadd emeljük ki azt a bátorságot, amellyel Fekete hozzányúl a témához. Nem törődik megcsontosodott véleményekkel, tévedésekkel, őszintén és rajongással ír „kedvenc hőseiről". A Petőfi —Széchenyi regény legizgalmasabb fejezetei a két nagy ember „találkozásai". Nem konkrét együttlétek ezek, nem arról van szó, hogy Széchenyi és Petőfi valahol összejöttek volna. A találkozásokat a történelem teremtette meg, és sokszor inkább egy-egy azonos eseményre történt reagálásról van szó, s valljuk be, igen eltérő reagálásról. Eltérő? Éppen ez a meglepő Fekete Sándor könyvében. A szerző világosan bizonyítja, hogy bármennyire is külön világ volt az arisztokrata reformer és a plebejus forradalmár gondolkodása, többször is együtt dobbant a szívük, így például ők ketten vették észre már jóval március 15-e előtt, hogy Magyarországon a forradalom kikerülhetetlen. Igaz, a felfedezés mindkettőjüknél más eredményt hozott, de ők voltak azok, akik először következtettek erre a társadalom helyzetéből. Talán még ennél is szebb a végső találkozás. Az a Széchenyi, aki Döblingbe menekült, soha nem volt annyira közel a forradalomhoz és Petőfihez, mint a Blick megírásakor. Ez a mű nemcsak azért jelentős, mert gyilkos erővel támadja a Bach-rendszert, hanem azért is, mert a hangja majdnem teljesen egyezik Petőfi egykori hangjával. Hadd idézzük itt a Petőfi és Széchenyi tanulmány mottóját, mely világosan beszél Fekete Sándor szándékáról: „Nem akarom a tüzet a vízzel összebékíteni. De ők nem is úgy álltak szemben egymással, mint a tűz és a víz: lobogó láng voltak mind a ketten." Semmivel sem volt kisebb az ellentét Kossuth és Petőfi közt. Mit tettek volna, ha találkoznak? Fekete Sándor szerint ez lehetetlen volt. Hiába egyezik szinte szóról szóra már induláskor mindkettejük véleménye például a sajtószabadságról, a sors iróniája, hogy először épp e téren csapnak össze. Petőfi bizalmatlansága Kossuth iránt igen gyakran megnyilvánul: Kossuth is egy azok közül, akiket Petőfi ama bizonyos 9 bitófán látni akar, és az is érinti Kossuthot, amit Petőfi az egyik népgyűlésen mond : „ . . . én e ministériumra nem a hazát, de egy magamat, sőt a kutyámat sem bíznám". Az ellentét feloldásának lehetőségét Fekete Sándor Kossuthban látja, illetve láttatja utólag. Neki kellett volna közelednie a makacs, nyers költőhöz, aki senki kedvéért soha meg nem alázkodott. De hogyan tehette volna meg ezt a nem kevésbé nyakas Kossuth, aki