Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1975. 7/57. évfolyam

Vita - Kazimir Károly–Martinkó András: Vita a Tigris és hiéna körül 961–973. p.

— mondjuk — utolsó hold földjét adta volna el díszletekre és kosztümökre, és ha saját anyagi felelősségére vitte volna színre Petőfinek (sokban az eredetire hasonlító) drámáját, ahogy tette házi színpadával a „feudális" Justh Zsigmond. 3. (gyenge) ütem. „A munkanaplómból kiragadott rész­letek [az idézet mindig részlet] felhasználásánál Martinkó András módszere érdekes [ez irónia?!), miután [­ minthogy] az előadásra vonatkozó gyakorlati jellegű mondanivalómat, [vessző?] a leírt darabra vonatkozó elméleti fejtegetésként fogta fel, és az én munka közbeni kínlódásomat Petőfi Sándor számlájára írja, a színészeknek adott pillanat­ szülte [kötő­jellel?] instrukcióimat kiforgatva, a szöveg értelmezéseként használja" ... Persze nagyon hasznos lett volna itt is, máshol is konkrét példákkal igazolni az üres deklarációkat, de azért így is meglepő dolgokra derül fény. Kazimir — ha jól értem — azt szeretné magáról elterjeszteni, hogy „az előadásra vonat­kozó gyakorlati mondanivalói" mögött semmiféle művészi (irodalomművészeti) elmélet nincs, az ő dramaturgiai mun­kája afféle népzenészi naturalista TETT, és hogy „pillanat szülte instrukciói" nincsenek kapcsolatban a szöveg értelme­zésével ... Ez persze jogos, ha nem is éppen dicséretes állás­pont­­ lenne, ha igaz lenne. Valójában a rendezői munká­ban a leggyakorlatibb mondanivaló, bármiféle instrukció is csak nagyon alapos elméleti meggondolásokon épülhet. (Ez nem saját bölcsesség: annak idején, úgy negyven évvel ezelőtt, amikor Párizs színházai körül leendő rendezői becsvággyal (!) ólálkodtam, sokszor hallottam efféléket az ugyancsak a „gyakor­lati dramaturgia" — a Nouveau Théâtre­­ híveiként ismert, drága emlékű Georges Pitoefftől, Charles Dullin-től és Louis Jouvet-tól.) Kazimir Károly is lépten-nyomon elméleti prob­lémákba ütközik, és szövegelemző, sőt szövegértékelő mun­kát végez. (Vö. megjegyzéseit, álláspontját Petőfinek egy-egy stiláris­ nyelvi fordulatát illetően, húzásait, nyelvtörténeti FEL­FEDEZÉSeit stb.) Hogy lehet megérteni — például Petőfi drámájának tónuskeveredéseit — váltásait, ha nem ismerjük a romantikus dráma kevert műfajúságát mint elméleti problém

Next