Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1976. 8/58. évfolyam

A homályból - Ugrin Aranka: Olvasmányok, könyvélmények. Az irodalmi érdeklődés alakulása 1893 és 1937 között 683–697. p.

­ 692 A Homályból Gyalui Farkas és Kőhalmi Béla vállalkozásai Gyalui Farkas nemcsak azzal a szándékkal állította össze könyvét,31 hogy felhívja a figyelmet azokra a művekre, amelyek „nevezetes hatást tettek kiváló szellemekre, méltók arra, hogy ezeket a magyar közönség újból és újból olvassa". Vállalkozásával a kutatók munkáját is segíteni akarta: „Az irodalomtörténetnek és mívelődéstörténetnek kívántam adatokat szolgáltatni a mai magyar szellemi élet néhány vezérének s kiváló munkájának olvasmányáról." A kötetben 34 választ gyűjtött egybe. Közülük a következők már A Hétben is nyilatkoztak: Ábrányi Emil, Ágai Adolf, Berczik Árpád, Bársony István, Hegedűs Sándor, Gabányi Árpád, Jászai Mari, Jókai Mór, Murai Károly, Rákosi Viktor, Tóth Lőrinc, Vámbéry Ármin és Várady Antal. Kiss József és Gyalui Farkas ankétjának névsorát vizsgálva azt látjuk, hogy az igen véletlenszerű. A kor irodalmának és tudományos életének számos kiváló képviselőjét hiába keressük a válaszadók kö­zött. Pedig Arany László, Komjáthy Jenő, Mikszáth Kálmán, Tolnai Lajos, Vajda János, illetve Ambrus Zoltán, Bródy Sándor, Gárdonyi Géza, Gozsdu Elek, Papp Dániel, Petelei István, Tömörkény István — — csak néhányat emeltünk ki a hiányzó nevek közül — nyilatkozata színesebbé, az irodalomtörténet számára sokkal értékesebbé tette volna ankétjukat. Szabó Ervin legtehetségesebb tanítványa és munkatársa, a magyar könyvtárügy progresszív képviselője, Kőhalmi Béla az első olyan szerkesztő, akit már tudományos, szociográfiai igény vezetett.32 Pályáját a Fővárosi Könyvtárban kezdte, ahol Szabó Ervin koncep­ciója alapján újjászervezte a könyvtárat, bevezette az akkor még sok vitát kiváltó decimális rendszert. A Tanácsköztársaság idején Lukács György közoktatásügyi népbiztos az országos könyvtárügyek helyet­tes megbízottjává nevezte ki. A bécsi és a berlini emigrációban töltött évek után 1934-től ismét itthon dolgozott, majd a felszabadulást követően Dienes László oldalán a Szabó Ervin Könyvtár munkáját irányította. 1956-ban Kossuth-díjjal jutalmazták munkásságát és az egyetem professzorának is kinevezték. Kőhalmi Béla első gyűjteménye a Könyvek könyve 1918-ban látott napvilágot, mikor a „háború véres függönye mögött hihetetlen hódí­tásokat tesz a magyar könyv". Gyalui Farkas gondolatmenetét foly­tatva veti fel a kérdést: „Vajon ha a kor pszichológusa a leggondosabb nyomozás után sem fogja felismerni benne a kor szellemi irányzatát, sem a kortársi lélek tipikus vonásait. .. mire jó az ilyen ankét?" 11 GYALUI FARKAS: i. m. s—6. " REMETE LÁSZLÓ: Kőhalmi Béla 1884—1969.­­ Könyvtáros, 1971/I. 13-17.

Next