Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1980. 12/62. évfolyam
Műelemzés - Orosz László: Bánk bán 826–829. p.
828 Szemle Kisfaludy Sándor és Horváth József Elek ránk maradt Bánk-drámája mellett kitérhetett volna Boér Sándor elveszett drámájára (Gróf Bánkó vagy a keritőség bére. Vö. Tud. Gyűjt. 1827. 4. füz. és EPKK 1887. 750-756.), a D'Ussieux novelláját német közvetítéssel magyarító Cseri Péter Ottója mellett említhette volna Péczeli József A bosszú-állásban magát meggyőző Fejedelem c. írását. (Mindenes Gyűjtemény II. negyed, 1789. 219-222.; újból: Kis János : Elmés nyájasságok. Sopron, 1806. 106.) Felhívja Kerényi a figyelmet arra, hogy az 1810-es években a Bánk-történet feldolgozásainak már nemcsak Bonfini a forrása, hanem Pray György, Katona István, Virág Benedek, Fessier Ignác Aurél és más historikusok is, itt azonban néhány mondatot arra is szánnia lehetett volna, a Bonfini nyújtotta kép miben változott, mivel egészült ki az említett historikusok műveiben. Katona Bánk bánjának elemzésére ugyan nem tér ki Kerényi - ez nem is volt feladata -, de a téma feldolgozásainak fejlődéstörténetében pontosan jelöli ki a helyét, jól érzékeltetve szemléletének eltérését Kisfaludy Sándorétól, továbbá kiemelve Katona drámájának Petőfi felfogásához is vezető vonásait. (Ismét két apró kifogás: Katona Bánk bánja ugyan 1821-es évszámmal, de 1820 novemberében jelent meg; a verssorokat Katona nem kezdte nagybetűvel.) A tanulmány egyik legszebb fejezete A radikális eszmék előképe című, Katona Bánk bánjának reformkori pályafutása, az érdeklődés homlokterébe kerülése, értelmezésének a forradalmasodó közhangulattal való találkozása. Sor kerül ebben a Bánk-téma újabb felbukkanásainak számbavételére is (Szigligeti Dienesében, Vahot Imre Zách nemzetségében, Barna Ignác, majd Garay János balladájában). Az adatokat itt is lehetne szaporítani, pl. Vajda Péter Tárcsás Bendéje egy epizódjának említésével, némi hiányérzetet azonban nem ennek az elhagyása kelt, hanem inkább az, hogy Kerényi a nemzeti színházi Bánk rém-előadások mellett nem ír a dráma vidéki bemutatóiról a 40-es években. (Kolozsvár, Marosvásárhely, Győr, Gyula, Békéscsaba, Arad, Eger, Gyöngyös, Kecskemét stb.). Ezzel kapcsolatban lehetett volna azt is említenie, az előadások ösztönzésében milyen szerepe volt a Bánk bán Nagy Ignác Színműtárában megjelent második kiadásának. (Ez volt még Petőfi könyvtárában is.) Petőfinek a Bánk-témával való találkozását, Bánk bánjának az életműben való helyét három fejezet taglalja: Útban a Petőfi-vershez: a forradalom előtt, Útban a Petőfi-vershez, a forradalom után, Nemzeti múlt - forradalmi jelen. Az első Petőfinek a történeti tárgyú verses epikában való terveiről és kísérleteiről szól: az Aranyhoz írt levélben fölvetett Csák Máté- és Rákóczi-eposz tervéről, a Szécsi Máriáról, a Lehel vezérről. A második annak a király- és németellenességnek az erősödéséről, amely már a félbehagyott Lehel vezért is átjárta, de amely a márciusi ifjak, a republikánusok politikai elszigetelődését is eredményezte. A harmadik jelöli ki a Bánk bán helyét az 1848 tavaszán és nyarán írt történelmi példázatok: a Rákóczi, a Dobzse László, A király