Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1981. 13/63. évfolyam
A Társaság munkájából - Csűrös Miklós: Gozsdu, a drámaíró 270–278. p.
270 A Társaság munkájából 270 éltetik. S az persze igaz, hogy - ha több nem is - egy nagyjelentőségű eszmetörténeti vonatkozású változás mégiscsak mutatkozik a forradalom Magyarországán; csakhogy ezt sem valamiféle új eszmék feltűnése idézi elő, hanem az, hogy egy ugyancsak már 1848 előtt teljesen kibontakozott, de akkor még csupán a politizáló köröket átitató jelszó-és indulatrendszer, a nacionalizmus ekkor hirtelen fordulattal egyszerre beveszi magát a legszélesebb néptömegek soraiba. Erre az eszmetörténeti újdonságra azonban - úgy hiszem - kellőképpen rá is világítottam munkámnak mind a nemzetiségi mozgalmak fejlődését, mind a magyar paraszt- és munkástömegek állásfoglalásait elemző fejezeteiben. S most - befejezésül - hadd mondjak köszönetet bírálóimnak -nemcsak azért a figyelemért, amelyet munkámra fordítottak, hanem azért is, hogy kérdésfelvetéseikkel rákényszerítettek jónéhány olyan történetszemléleti és módszertani problémával kapcsolatos véleményem kifejtésére, amelyről korábban sohasem volt alkalmam írni. három író a századfordulón* GOZSDU, A DRÁMAÍRÓ Gozsdu Elekre is, mint a századforduló jónéhány más, váltakozva hol elfelejtett, hol újrafölfedezett elbeszélő tehetségére, ráillik a meghatározás: az írók írója, s ez egyszerre utal arra, hogy a széles körű olvasottságot számontartó statisztikákon nemigen szerepel a neve, valamint arra, hogy a hivatásos kritikusok kevesebb odaadással jellemzik és minősítik, mint az író-esszéisták. Justh Zsigmond, Féja Géza, Lovass Gyula, Rónay György után legutóbb Mészöly Miklós említette Krúdy-tanulmányában azok között a jelentős elődök között, akik látszólag „tárgyszerűen, tematikusan" — háttal álltak benne korukban, „de az élet és létérzékelés filozófiáját illetően sokkal inkább szembe a jövővel, mint a kortársak legtöbbje". Az irodalomtörténet-írás róla alkotott képe néhány szép elő- vagy utószó, értékes kézikönyv-fejezet ellenére - korántsem mondható .Az előadások elhangzottak a Magyar Irodalomtörténeti Társaság kecskeméti vándorgyűlésén 1980. április 26-án.