Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1983. 15/65. évfolyam
Fórum - Bécsy Tamás: „Perspektívánk ’ha – akkor’ jellegű”. Hermann István: Ideológia és kultúra a hetevenes években című könyvéről 670–684. p.
672 Forum mény. A mi vitáinkban is. Az immanens elemzés létjogosultságát , sőt szükségességét nem csak elvben kellene elfogadnunk azért, mert mostanában már evidensnek látszik. Sokszor hisszük, hogy ami az első pillanatra magától értetődő, az már éppen ezért meg is valósul. Sokszor a hiúság — amelyről később még lesz szó —, sokszor a szocializmus féltéséből — nem gondolati, hanem érzelmi alapú féltéséből — nem vizsgálunk meg immanens módon olyan véleményeket, nézeteket, amelyek a régi álláspont alapján már csak egy kicsit is „gyanúsak". Ez az elemzés természetesen nem jelenti, hogy a megértés már elfogadás is, hogy amit immanens módon értünk meg, azt el is fogadjuk. Hermann István alkotó módon építi tovább Lukács György gondolatait, megállapításait. Csak három ilyen gondolatot emelünk ki. „Lukács az embert úgy jellemzi, mint olyan lényt, aki komplexumok komplexumában gondolkodik és cselekszik", s ezt terjeszti ki a perspektíva problémájára is. Ezen az alapon utal arra, hogy a szocialista gazdaságban „mindig ott követték el a hibát, midőn egyetlen komplexum megoldására törekedtek" (7.), illetőleg arra, hogy „igen szokszor nem volt meg a készség az egyes gazdasági tényezőkhöz kapcsolódó komplexumok elemzésére ..." (7.) Tovább differenciálja Lukács Györgynek az Ontológiában adott munkameghatározását is, sőt azt mondja, hogy a munkáról írott eddigi elemzések „rendkívül egyoldalúnak bizonyultak". (35.) így tesz különbséget — s ez az, amire később részletesebben visszatérünk — a munka azon típusa között, amely „nagy fizikai erőkifejtést és rendkívül csekély figyelmet igényel" (8.) és aközött a munkatípus között, „amelynél a fizikai erőfeszítés igénye viszonylag kicsi, de a figyelem igénybevétele nagy". (8.) Lukács György harmadik gondolata a „ha— akkor" szükségszerűség, amelyet Hermann István Lukács György megállapításait ugyancsak továbbfejlesztve és ugyancsak a perspektívával köt össze.