Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1984. 16/66. évfolyam
Az oktatás műhelyéből - Bécsy Ágnes: Petőfi Sándor: Elpusztuló kert ott a vár alatt… 710–725. p.
710 Az oktatás műhelyéből 710 A fentiek jól illusztrálják Vajda valóban igen sokrétű, különféle elemeket magába sűrítő költői világát. Vajda egyfelől még erős szálakkal kötődik a Petőfi-hagyományhoz - ezt bizonyítja elsősorban a Petőfi által használt műfajok, versformák, rímképletek gyakori alkalmazása — másfelől azonban jelentősen el is távolodik ettől az alapmodelltől, különösen azáltal, hogy költeményeinek jelentésterét egészen új tartalommal tölti meg. Ez a tendencia Vajda költészetében már határozottan Ady felé mutat. GERGYE LÁSZLÓ PETŐFI SÁNDOR: ELPUSZTULÓ KERT OTT A VÁR ALATT . . . Petőfi alig tárgyalt jelentős versei közé tartozik ez a költemény. Részletesebben nem írtak róla; átfogóbb tanulmányok, monográfiák is jó esetben a címét említik csupán. A forradalmár — szabadságharcos népköltő — idők folyamán mégoly lényegesen árnyalódó, közkeletű képébe nemigen akar beleilleni az 1848 őszi elégikus versek érzésvilága; mintha valamiféle mentegetésre szorulnának inkább, mint hogy a költő gazdagabb megértésének lennének forrásai. Mind az életrajz, mind az életmű szerint fájdalmas hitelű, fontos művek ezek, s köztük is ritkán teljesíti ki a posztulatív értéket olyan művészi érettség - a borotvaélen egyensúlyozó „egyszerűség" ész örökségét, s mindezt még tetézi a maga újításaival, vívmányaival, amelyek ugyancsak örökségként csatlakoznak mindahhoz, amit már ő maga is örökösként közvetít az utókornak".' 1 '1 Sőtér István: Nemzet és haladás. Bp. 1963. 243.