Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1991. 22/72. évfolyam
Műelemzés - Dobos István: Juhász Géza levelesládája 218–222. p.
Szemle 219 A harmincas évek végén keltezett levelek azonban az Ady Társaság működésének súlyos eszmei zavarairól is hírt adnak. Éles támadások kereszttűzébe kerültek ekkor a politikai elfogultságok ellen küzdő alapító tagok. A feltörekvő fiatalok nagyobb teret követeltek maguknak az egyesületben, és a radikális „magyar gondolat" határozottabb képviseletére sarkallták a vezetőket. A hetekig húzódó ádáz viták után a társaság 1938. április 12-i viharos közgyűlésén lemondott a régi tisztikar, s megtörtént a nagy őrségváltás. A megválasztott új elnök, Gulyás Pál marasztalása ellenére — a többi között — Kardos Pál, Kardos László, Juhász Géza és Horváth Árpád kilépett a társaságból, s ezzel a látványos szakítással a város irodalmi közéletét irányító Juhász Géza munkásságának egyik jelentékeny szakasza is lezárult. A kritikatörténész érdeklődésére tarthatnak számot Hankiss János levelei. A debreceni egyetem professzora Juhász Gézával közösen negyedfélszáz lapos könyvet írt francia nyelven a Panorama des Littératures Contemporaines című sorozatban huszadik századi irodalmunkról. A Panoráma 1930-as megjelenése körül valóságos vihar kerekedett. Egymást követték a méltatlankodó írások hosszú hónapokon át a magyar folyóiratokban. Mindenekelőtt az borzolta fel a kedélyeket, hogy Juhászék a magyar nemzeti lélek megnyilatkozása felől ítélték meg az irodalomtörténeti fejlődés jelenségeit. A kötet lapjain megelevenednek az áldatlan vita zajától hangos sajtóvilág hétköznapjai, s az olvasó úgyszólván karnyújtásnyi közelségből veheti szemügyre az irodalmi diplomácia titkos manővereit. Hankiss János „harctéri jelentéseiből" kitűnik, hogy a debreceni szerzőpáros figyelmét nem kerülte el a kritikai fogadtatás legparányibb részlete sem. Minden egyes nyilatkozatuk előtt körültekintően felmérték kitől és honnan, melyik fórumról érkezett az elmarasztaló bírálat, higgadtan mérlegelték erényeit és hibáit, óvatosan latolgatták milyen visszhangot verhet irodalmi berkekben, majd gondos szakszerűséggel kidolgozták a védekezés leghatékonyabb módozatát. A Panorama keserű ellenhatást váltott ki Juhász Géza szűkebb baráti körében, s csaknem válságba sodorta az Ady Társaságot. Kardos László és Kardos Pál nem azonosult a harsányabb publicisztikák túlfűtött indulataival, a könyv alapgondolatát azonban — Babits, József Attila, Bálint György és mások mellett — ők is egyértelműen elutasították, bár nem minden fenntartás nélkül, ugyanis tartaniuk kellett attól, hogy egy támadó élű kritika nyomán szakadék támadhat az Ady Társaság mértékadó vezetői között. Egészen közelről ismerték Juhász Gézát, ezért a szerzők jóhiszeműségét egy pillanatra sem vonták kétségbe, önálló füzetben közzétett bírálatukban mégis fájdalommal kellett szóvá tenniük, hogy a debreceni irodalmároktól — többekkel együtt — Ignotus, Kaffka Margit, Szomory Dezső, Szép Ernő, Heltai Jenő, Molnár Ferenc és Bródy Sándor nem kapott méltó megbecsülést. Az