Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1991. 22/72. évfolyam
Műelemzés - Schöpflin Gyula: A Nyugat harmincnégy éve 606–610. p.
606 Szemle Elériét is a századvégi költők, írók sorsa, a Nyugat-nemzedék már nem vesz róla tudomást. A kötet következő fejezetei már Czóbel Minka irodalmi munkásságához nem sok új adalékot nyújtanak, noha ő egyik főszereplőjük, inkább családtörténeti szempontból érdekesek. A család továbbra is Anarcson él, a szülők elhalálozása után Minka testvérével, Emmával gazdálkodik, amíg a birtok 1945-ben felosztásra nem kerül. Ezután egy szoba-konyhás lakást kapnak az ősi kastélyban, itt lakik 1947-ben bekövetkezett haláláig. A család utolsó sarja, a régi udvarház utolsó gazdája, Czóbel István Margit nevű lánya 1972-ben halt meg. (Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár Közleményei, 4. köt.) KISPÉTER ANDRÁS A NYUGAT HARMINCNÉGY ÉVE („NYUGAT" - VÁLOGATÁS: VITÁK, PROGRAMOK, KRITIKÁK. 2. KÖTET.) A „Nyugat" ma már irodalomtörténet, így van elkönyvelve — holott sokkal több ennél évtizedeken át tükre a magyar közélet minden égő problémájának. Ez a gyűjtemény — „Válogatás, viták, programok, kritikák" — magában foglalja mindazt, ami nem szépirodalom, képzőművészet, film, szociológia, zene, természettudomány egyaránt helyet kapott benne — és nem utolsósorban a politika. Bár Móricz Zsigmond, mint szerkesztő, egy helyütt azt írta: „A Nyugat nem politizál" (1930), igenis mindvégig kiáltott, keményen és következetesen, az írói szabadság, a magyar függetlenség, a demokratikus értékek mellett és harcolt (ugyanolyan keményen és következetesen) a maradiság, a vaskalaposság, majd utóbb, a 30-as évek vége felé, a politikai jobboldal előretörése ellen. Egy folyóirat, különösen ha nem kérészéletű s így lassan kint intézménnyé válik, belső életre kap és azt lehetne mondani, szerves fejlődés képét mutatja, így a Nyugat is: a fejlődés változásokkal jár és a változások majdnem mindig fájdalmasak. A nevek szimbólumokká válnak, s mikor egy-egy (talán nem is teljesen érzékelt) korszakváltozás következik be, a név, és amit jelentett, letűnik a fejlécről, így az indulástól kezdve Ignotus fémjelezte a Nyugatot, mint főszerkesztő. De a háború után Ignotus Bécsben élt s fokozatosan és kényszerűen egyre jobban eltávolodott a folyóirattól, így 1930-ban neve lekerült a címlapról — ettől kezdve Babits és Móricz közösen jelezték— , s ez igen keserű nyilvános szakításra vezetett. Fenyő Miksa, az „örökös de-