Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1991. 22/72. évfolyam
Műelemzés - Kispéter András: Egy régi udvarház utolsó gazdái 600–606. p.
Szemle 603 megy. Mégis, vagy talán éppen ezért, az elkövetkező évek érlelik költővé (D-sorozat — 1889—1894). Családi kapcsolatok révén ismerkedik meg a művészi, írói körökkel. Bátyja, Czóbel István, 1887-ben Mednyánszky László húgát, Margitot veszi feleségül, náluk Nagyőrön ismeri meg Minka a neves festőművészt. Mednyánszky figyel fel rá, hogy Minka titokban verseket ír és felhívja rá az irodalmi világ figyelmét. Itt ismerkedik meg a nála nyolc évvel fiatalabb Justh Zsigmonddal, aki pártfogókat keres és talál versei kiadására. Feszty Árpád felesége, Jókai Róza révén sikerül megnyernie magát Jókait az első verskötet, a Nyírfalombok megjelentetéséhez. Justh többször járt Anarcson, egyik levelében hívja Minkát, menjen fel Pestre: „Megnéznénk együtt a kiállítást, elmennénk néhány atelierbe" — írja Justh. — „No meg a könyvkiadást is megbeszélnénk az öreg Jókaival, meg a Révai testvérekkel." ( Justh Zsigmond naplója és levelei. Bp. 1977. 515. — A továbbiakban: Justh.) A Justhtal kötött barátság, amely az író fiatalon bekövetkezett haláláig tart (1894), megnyitja Czóbel Minka előtt a művészet és az irodalom világát. Justh szívvel-lélekkel kiáll „kollégája" mellett, cikkeket ír verseiről, könyvekkel, tanácsokkal látja el, Margócsy szavaival: „a kultúrára éhes, de az igazi irodalomtól eddig elzárt vidéki úrikisasszony szellemi horizontja egyre szélesebbre tárul." Mind kevésbé érzi jól magát a szűklátó körű vidéki társaságban, saját szavaival a „mándokizmusban". „Egész őszön a mulatságnak, a társaságnak éltem — számol be 1890 januárjában az Egyiptomban utazgató Justhnak —, szándékosan kizárva minden gondolatot, ez nem lehet másképp. De most annál jobban, annál élénkebben tér vissza minden igaz érdek, s nekem legigazibb érdekem a művészet, — úgy, ahogy megálmodtam." Ugyanebben a levélben írja, hogy a Révai könyvkiadó megküldte első verskötetének levonatát, és felmerülnek kétségei saját tehetségében: „lázasan vágyódom az önismeret után, — akkor talán mégis előre mehetek? Előre menni! nemcsak külső sikert értve. Ez az álom, ez az ár, mely ragad magával; nincs megállás — és mégis, hol a cél, mi lesz ebből? Való-e asszonykézbe a toll? Megközelíthető-e az a magaslat, melyről álmodom? mert a középszerűség, — csak az nem!" „. . .én nem író és pláne nem írónő, — én művész akarok lenni." Justh atyaian bíztatja: „Meglássa, amint könyve megjelent, kétszeres munkakedvvel fog dolgozni, kivált a kritikák első jégesője után." (Justh: 530.) A Nyirfalombokbi, az első példányt Justhnak küldi el Egyiptomba, aki a kötetet már előbb megkapta a kiadótól, és elismeréssel nyilatkozott róla: „Előttem a könyve. Engedje, hogy gratuláljak — kiállítása méltó tartalmához. Néhány új dolga végtelenül tetszett — már másodszor elolvastam." (Justh, 536.) Kéri, írja meg a könyv kritikai fogadtatását, mit Czóbel Minka készséggel teljesít : „Köny-