Kabdebó Lóránt szerk.: Irodalomtörténet, 1995. 26/76. évfolyam
Tanulmányok - Bitskey István: Tradíció és reprezentáció. Humanista szerzők Mátyás király udvari ünnepségeiről 326–336. p.
TRADÍCIÓ ÉS REPREZENTÁCIÓ még ahol utólag, propagandisztikus céllal színezi is ki előadását, ott is hasznos információt nyújt az udvarban elfogadott értékrendről, szemléletmódról, mentalitásról. Rajta kívül még más külföldi szemtanúk is megörökítették Mátyás udvarának ünnepi eseményeit, köztük Galeotto Marzio itáliai vándorhumanista, Peter Eschenber boroszlói jegyző, Magister Martinus Bylica de Ilkusz lengyel csillagász és még számos névtelen szerző leírása, jelentése, levele. Ünnepségekről szóló teoretikus mű (Festbuch) a 15. századból nem maradt ránk, nyitott kérdés, hogy ilyet használtak-e Magyarországon vagy pedig az ünnepségszervezés csak spontán módon követte az itáliai mintát. Tudomásunk szerint Kelet-Közép-Európában először 1575-1577 között keletkezett „fête book", ez Stanislaw Sarnicki szerzeménye, amely latinul jelent meg Krakkóban 1581-ben, s főként a győzelmi ünnepségekről (triumphus) és a győzelem utáni mulatságokról szól. A hiányzó elméleti munkákat viszont némileg pótolják az említett szerzők színes ünnepségleírásai, amelyekből a ceremóniák rendezőinek szándékai, az általuk propagált eszmények és értékek rekonstruálhatók. Magyarországon a 14. század közepétől tesznek az oklevelek különbséget curia és aula között; az előbbi inkább földrajzi helyet, az utóbbi többnyire a királyt körülvevő embereket, udvartartását, a környezetében kialakult szokásokat és szertartásokat, azaz „ünnepi udvarát", „mozgó udvarát" jelöli. A lovagi kultúra külsőségei ugyancsak ekkortájt, az Anjou-királyok idejében honosodtak meg Budán, ettől az időtől fogva a koronázások, királyi esküvők, követjárások, temetések együtt jártak különböző szertartásokkal, viselkedési előírásokkal, felvonulásokkal, párviadalokkal, lovagi tornákkal, esetleg színjátékokkal s egyéb látványosságokkal. Mindez főbb vonalaiban a nyugateurópai mintához igazodott a 15. század közepéig, pontosabban Mátyás trónra léptéig. Bonfini leírása szerint Mátyást 1464. március 29-én, nagypénteken koronázták királlyá a székesfehérvári országgyűlésen. A koronázási szertartás a Szent István bazilikában, nagy tömeg előtt zajlott le, a királyt Szécsi Dénes esztergomi érsek ékesítette fel az összes hatalmi jelvénnyel. A nép örömujjongása közepette különféle nyelveken hangzottak el beszédek, amelyek Mátyást „új Nagy Sándornak", „új Caesarnak", „Pannónia győzhetetlen védelmezőjének", „szittya Marsnak", a „rómaiak leszármazottjának" titulálták. A király ajándékot, pénzt, ruhát, tisztségeket osztogatott, majd pedig „többeket lovaggá ütött, s arany nyaklánccal vagy bíbor köpennyel ajándékozta meg őket". A koronázási szertartás utáni hónapokat a király szórakozással töltötte. Mint Bonfini írja: „Naponta különféle látványosságokat rendeztetett. Volt lovagi torna, kocsiverseny, oroszlánviadal, két-három párviadal, mind 327