Tamás Attila - Schein Gábor szerk.: Irodalomtörténet, 2003. 34/84. évfolyam
Tanulmányok - Orosz Beáta: Csokonai Vitéz Mihály Anakreoni Dalok című kötete mint a XVIII. századi Anakreón-recepció összegzése 55–81. p.
OROSZ BEÁTA „poeta doctus" széles körű tájékozottságáról, emellett korának több aktuális kérdését vetette föl. Az értekezéshez Anakreón életrajza kapcsolódott volna, ennek elkészültéről azonban nincs tudomásunk. Csupán egy töredékes kivonat maradt fönn, amelyet Josua Barnes Anakreón-kiadásának Anacreonus Vita című fejezete alapján készített a költő. A továbbiakban végigtekintjük az anakreóni költészet hatását a XVIII. századi német és magyar irodalomra, majd Csokonai kötetét ismertetjük, rámutatva azokra a pontokra, amelyek megítélésünk szerint egyedülállóvá, a korszak összegzőjévé teszik a munkát. I. Anakreontika a XVIII. században 1. Anakreón dalai A hagyomány szerint Anakreón a líra négy műfajában alkotott: himnuszokat, iamboszokat, elégiákat és meloszokat írt. Legfontosabb az utóbbi volt, dicsőségét főként szerelmi és bordalainak köszönhette.10 Költeményeinek későbbi sorsáról nagyon keveset tudunk. Alexandriai tudósok összegyűjtötték dalait, fölvették őt a kilenc legjelesebb lírai költő közé, s Arisztarkhosz, a híres alexandriai nyelvész kiadta verseit. A kötet valószínűleg Rómába került,11 később azonban, az utánzók egyre nagyobb száma miatt, a költemények nagyrészt elvesztek. Ezzel kapcsolatban többen idéznek egy XVI. századi történetet,12 amely igazolja, hogy „a" Bysantiumi Zelóták igazságtalan kegyességek miatt" vesztek el,13 más vélemény szerint azonban a görög és római utánzók nagy tömege miatt kétséges, hogy Anakreón versei a bizánci papok idejéig megőrizték integritásukat.14 Azokat a költeményeket, amelyeket a XVIII. században „anakreóni dalokéként ismertek, először Henricus Stephanus (Henri Estienne) adta ki (Párizs 1554) a híres XXI. századi Codex Palatínus alapján „ANAKPEONTOS TT|íoi) це'Ят]" (A teószi Anakreón dalai') címmel.15 Közel hatvan dal jelent meg itt, viszont - mint később kiderült - nem Anakreón valódi költeményei, hanem későbbi utánzatok. A kortársak és az utókor azonban valódiként kezelte őket, s bár akadtak néhányan, akik kétségbe vonták a művek hitelességét, az ő hangjuk nem tudta elnyomni a megjelenés nyomán kitörő lelkesedést.16 A XVIII. század végére egyre többen kérdőjelezték meg, hogy a versek valóban Anakreóntól származnak, e ténynek azonban ekkor sem volt igazán jelentősége, a dalok által közvetített új ízlés Európa-szerte sok költőt megérintett. 2. A német anakreontika Henricus Stephanus kötetének megjelenése után először Franciaországban követték nagy lelkesedéssel az új költői irányzatot,17 majd a XVII-XVIII. szám 56