Schein Gábor szerk.: Irodalomtörténet, 2005. 36/86. évfolyam
Tanulmányok - Fried István: Jókai Mór és a világirodalom 3–19. p.
FRIED ISTVÁN Jókai Mór és a világirodalomi Tolsztoj. Évszázados távlatban kitetszik, a legnagyobbak egyike volt. Jókai és Proust mellett ő volt a „modern". (Márai Sándor: Napló 1976-1983). Az öregkorára meghökkenteni a legkevésbé kívánó Márai három olyan szerzőt nevez meg, akiknek első (és többedik) pillantásra (szinte) semmi közük egymáshoz, mind „nemzeti", mind „világirodalmi" funkciójukat és hatástörténetüket tekintve lényegileg eltérő „sors" jutott nekik osztályrészül. Jókairól szólva egyáltalában kétséges, lehet-e vele kapcsolatban akár hagyományosan értett világirodalmi jelentőségről, akár világirodalmi funkcióról beszélni. Illetőleg: elegendő-e az a regionális irodalmi/kritikai anyag, hogy Jókainak „Duna-táji", „kelet-közép-európai", közép-európai szerepéről elmélkedjünk; a jórészt ismert, szerb irodalmi, az inkább kiadás- és fordítástörténetileg ismert lengyel és cseh irodalmi, valamint a bibliográfiailag számon tartott (és a regények kritikai kiadásának jegyzetanyagában olykor hiányosan és pontatlanul közölt) német irodalmi recepció egyelőre, a kutatás hiányai miatt (de csak amiatt-e?) még nem állhatott össze történetté, nem vonhatók le következtetések Jókainak a magyar irodalom/irodalomtörténet keretein esetleg túlnövő jelentőségéről. Annál kevésbé, mivel a Jókai-kutatás elmulasztotta a fordított irányú feltáró munkát. Jóllehet a Jókai-regények számottevő részének, a kisregények és novellák kisebbik hányadának ismeretesek magyar és nem magyar nyelvű forrásai, sem a Jókai-forráshasználat jellegzetességeiről nincs szélesebb körű és megbízható tudomásunk, sem arról az irodalmi és szubkulturális közegről, amely elemeiben, töredékeiben a kritikai kiadások jegyzetébe szorult. Még inkább hiányoznak az összehasonlító kutatások, amelyek Jókai XIX. századiságának (?) összetevőit segítenének felmutatni, továbbá megteremtenék annak a konfrontatív elemzésnek lehetőségét, amely elmozdíthatna a meggyökeresedett állításoktól, miszerint Jókait feltétlenül Flaubert-rel kellene összevetni ahhoz, hogy diadalmasan rá lehessen világítani korszerűtlenségére, vagy mindenáron Sue-vel és Dumas-val volna szükséges együtt emlegetni, hogy „másodlagos"-nak vélt romantikája bizonyíttassék, miközben egy alaposabb összeolvasás Victor Hugo regényírásával (ezt Hankiss János kezdeményezte), és groteszk felfogásával talán egyrészt kézenfekvőbb lehetne, másrészt az időskorában a különösség iránt érzett vonzalma miatt elmarasztalt Jókainak több művét (például a méltatlanul keveset emlegetett, elhibázottnak tartott Szép Mikhált és