Irodalomtörténet, 2013. 94. évfolyam
2013 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Török Zsuzsa: Az Aranyfüst és a kulcsregény műfaja a modernizmus magyar irodalmában
TÖRÖK ZSUZSA: AZ ARANYFÜST ÉS A KULCSREGÉNY MŰFAJA... 357 halmilag és kultúrtörténetileg autentikus szalon elengedhetetlen feltétele, a causerie (beszélgetés, csevegés) képessége és gyakorlata hiányzott a magyar szalonokból. A „causerie” vonzó, kedves adománya úgy látszik nincs megadva a magyar fajnak és talán ez az oka, hogy nem jött létre soha magyar salon. Mert mondjuk ki nyíltan Budapesten nem is létezik salon, abban az értelemben tudniillik, melyben ezt a fogalmat társadalmi és kultúrhistóriai feladatánál fogva értenünk kell. Azok az elegánsan berendezett lakosztályok, amelyek nálunk „sálon” név alatt ismeretesek, az excluzivitásban unalmasak és ennek ellentétében közönségesek. Vagy oly társaság találkozik bennök, mely kizárólagosságánál fogva már annyira ismeri egymást, hogy legfeljebb ásításra, de nem beszédre nyitja ajkait, vagy pedig, mint azt egy-két helyen újabban megpróbálták, ez a társaság oly kevéssé válogatott és a meghívottak ennélfogva annyira nem ismerik egymást, hogy a legjobb akarattal sincs mit mondaniok egymásnak.27 Wohl Janka és Stephanie tehát hiánypótló céllal hozta létre szalonját, és a korabeli szalonlátogatók megnyilatkozásai szerint sikerült is elérni céljukat. Justh Zsigmond szerint Wohlék szalonja Magyarország legkiválóbb alakjainak volt gyülekezési helye és gócpontja, ahol a Wohl lányok ún. „cours de conversation”-okat tartottak, és így szinte iskolát teremtve alapították meg a magyar szalont.28 A szintén szalonlátogató Pekár Gyula is kiemelte, hogy a Wohl nővérek, főként Wohl Janka irodalmi szalont teremtett Magyarországon.29 A Wohl-szalon látogatóit és az események főként levelezésből tudható részleges adatait a szakirodalomban korábban ismertették már.30 Mivel további információk számomra sem állnak rendelkezésre pillanatnyilag, ezért a következőkben a szalonlátogatók kérdésére nem térek ki. A Wohl nővérek szalonjához funkciójában hasonló szalonként a Jókai-Feszty-szalont szokás még emlegetni.31 Míg azonban a Wohlszalon feltételezhetően már az 1870-es években létezett, a Jókai-Feszty-szalon csak később, 1887 őszén indult, a látogatók tekintetében azonban a Wohl-szalonnal való számos átfedéssel. Noha egy-egy korabeli szalon látogatóival, működésével és eseményeivel kapcsolatos források hiánya sok esetben megnehezíti a kutatást, a szakirodalomban ennek ellenére számos szalonismertetés olvasható, főként a Budapesti Negyed 2004-es évfolyama egyik, pest-budai társaséletét bemutató tematikus számának köszönhetően.32 27 Uo., 198-199. 28 Justh, A Wohl nővérek szalonjáról, 405. 29 Pekár Gyula, Wohl Jankas szalonja, Pesti Napló 1901/145., 1. 30 Borbíró Fanni, „Csevegés, zene és egy csésze tea”, Budapesti Negyed 2004/4., 350-376. 31 A Jókai-Feszty-szalonról: Császtvay Tünde, Szalon-Garnitúra. Az epreskerti Jókai-szalon és Fesztyszalon, Budapesti Negyed 2004/4., 405—434. Kissé átírt, bővebb változata azonos címmel: ItK 2004/5-6., 620-656. 32 Völgyesi Orsolya, Kuthy Lajos estélyei, Budapesti Negyed 2004/4., 257-272.; Kiss Csilla, Hollósy Kornélia szalonja, uo., 273-288.; Merényi Hajnalka, A Pulszky-szalon, uo., 331-349. A francia szalonokat látogató Justh Zsigmondról: Dede Franciska, A szalonember: Justh Zsigmond, uo., 377-404.