Irodalomtörténet, 2014. 95. évfolyam
2014 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Török Zsuzsa: A férfiruhás írónő: Vay Sarolta / Sándor és az átöltözés társadalomtörténete
476 TANULMÁNYOK Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy Vay dokumentált szerelmi kapcsolatai különböző helyszínekhez köthetők: Németországtól Ausztrián keresztül különböző magyar városokig terjedtek hírhedt nőcsábítási ügyei. Az átöltözéssel kapcsolatos vizsgálatok a jelenségnek a migrációval kapcsolatos összefüggéseire mutattak rá. A migráció önmagában az identitás átalakításának olyan folyamata, amely az átöltözés gyakorlatát is ösztönözhette. Mindkettő a személyes önreprezentációt szolgáló radikális átalakulásra adott ugyanis lehetőséget.43 A mobilitási tényezők mellett a nagyvárosok kulturális sokszínűsége is segíthette az átöltözés 19. század végi gyakorlatát, ebben a vonatkozásban pedig figyelmet érdemel Vay maszkulinitásának sajátos stílusa. A férfiassal kapcsolatos elképzelések ugyanis kortól és társadalmi körülményektől függően változnak, nem választhatók tehát le attól a történelmi pillanattól, amelyben létrejöttek. Vay olyan tipikus urbánus maszkulinitás megtestesítőjének tekinthető, amely lehetővé tette számára a városi tereken és a korabeli értelmiségi-úri helyeken (kávéházban, kaszinóban, színházban) való szabad mozgást, valamint olyan korabeli, a férfias viselkedéshez kapcsolt tevékenységformákat, mint a párbajozás és a vadászat. Az excentrikusságok felé is nyitott úri társaság pedig elfogadó volt az irodalmi életben felbukkanó furcsa, különc figurákkal, a Krúdy által „irodalmi gavalléroknak" nevezett alakokkal szemben is, hiszen a század második felében a modernitással összekapcsolt eredetiség megtestesülését látták bennük. Krúdy Vay pályaválasztását is az íróságnak és egy sajátos írótípusnak, a literary gentlemannek a korabeli társadalmi életben való presztízsnövekedésével magyarázta.44 Vay Sarolta/Sándor esete az átöltözés történetében azért is sajátos jelenség, mivel egy hanyatló, ámde mégiscsak arisztokrata család tagjáról van szó. Az átöltözés 19. századi jelenségével foglalkozó munkák ugyanis szinte kivétel nélkül munkásosztályból származó példákat mutattak fel, olyan eseteket viszont, amelyeknél az arisztokrácia hipermaszkulin szabadidős szokásainak a majmolása érhető tetten. Vay Sarolta Sándor azonban e szokásokat már eredendő társadalmi hovatartozása és neveltetése révén is magában hordozta. A szabadidőhöz való problémátlan hozzáférés és a vele való szabad gazdálkodás az átöltözéssel járó egyik fő attrakció is lehetett számára, fő- 43 Vö. Bennett-McSheffrey, I. m. 15. 44 „Az akkori irodalmi viszonyok meglehetősen kedveztek az irodalmi gavalléroknak, akiket anglomániákusok litterary gentlemannek neveznek. Komoly hívei voltak Justh Zsigmondnak, Podmaniczky Frigyes bárónak, és Beniczkyné Bajza Lenke se fizetett rá a népszerűsége zenitjén arra a körülményre, hogy férje azonkívül, hogy a regényírónő ura volt, Pest megyében is főispánságot vállalt. Az előkelő magyar úri társadalom a kaszinókban, kávéházakban, vidéki kastélyokban már javában forgatja a külföldi illusztrált lapokat: bizonyos irodalmi hangulatot mórikálnak maguknak amaz úrinők is, akik a szalonokban, ebédlőkben nemcsak turnérjuk divatosságával, de lelki műveltségükkel is kitűnni óhajtanak: Puskin Anyeginjét, Dumas regényeit, Jókai romantikáját, sőt a műveltebbeknek Heine H. keserveit is illik ismerni... Az írókat már nem mindenütt fogadják azzal a szánakozással, mint a jobb családból való vándorszínészeket, akik álnév alatt kóklerkednek a szellős tájakon. Az írónak kezd becsülete is lenni, hiszen íme Jókai báró lett, csak nobilisságból nem illeszti neve elé a Kemények és Eötvösék rangját... Ebben a magyar világban, amely óráról órára hajladozott a finomságok, az életmagaslatok, a különösségek felé - nem is nagyon csodálható, hogy egy grófkisasszony, aki gyermekkorától kezdve férfiruhában járt, a sorstól reá kényszerített pályaválasztás idején inkább fölcsapott pesti írónak, mintsem férjhez menjen egy alsódabasi hétszilvafás nemes emberhez.” Krúdy, A magyar George Sand, 412.