Irodalomtörténet, 2017. 98. évfolyam
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Fried István: Jókai Mór életrajzai
Jókai Mór életrajzai FRIED ISTVÁN Annyi esze azonban már van a fantáziának, hogy saját szárnyain kívül felhasználja a rendelkezésre álló gőzerőt, sőt ahol meredek az út, az öszvér hátára sem átal felülni. (Jókai önmagáról) Az írás e művésze és bűvésze nemcsak olvasni tanította meg népét, hanem írni is. Nincs magyar író, aki ne volna neki adósa és tanítványa. (Kosztolányi Dezső: Jókai) Nem meglepő, hogy Jókai - fokozatosan kiöregedvén a közéletből - egyre több elbeszélői és regényírói teret szentel életének; az emlékezések meglehetősen változatos formáival él: az események újragondolása,rendezése mellett a szöveg- és dal(lam) emlékek intenzív jelenléte olykor kijelöli egy-egy mű haladási irányát, figyelmeztet, mely történések, szövegek, dal(lam)ok alkotják egy-egy prózai alkotás forrását. Egyben kétségbevonhatatlanná teszik, hogy (Arany Jánoshoz hasonlóan) mennyire mélyen foglalkoztatja a 18. századnak, az 1800-as, 1810-20-as éveknek félnépi, közköltészeti irodalma, ponyvára került prózája. Mindennek maga Jókai (ön)életrajzi hátterét festi föl, mely háttérből családtörténet is kibontakozik. 1 A Jókakjubileum és a nemzeti díszkiadás története, Révai testvérek, Budapest, 1898, 149. 2 Kosztolányi Dezső, Jókai E0ő., Látjátok feleim, s. a. r. Réz Pál, Szépirodalmi, Budapest, 1976, 206. 3 Összegyűjtve a Hátrahagyott művek két kötetében: Jókai Mór, Az én életem regénye, Révai, Budapest, 1912.; IIő., Emlékeimből, Révai, Budapest, 1912. Korábbi önértelmezések/vallomások: Tódor Ildikó, A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 1849-1905. Személyi rész, II., Akadémiai, Budapest, 1997, 23-71. 4 György Lajos, A magyar regény előzményei, MTA, Budapest, 1941. sűrűn említi, mint nyúl vissza 18. századi, 19. század eleji anyagokhoz Jókai, aki bőven merít a kuruc költészetből, a 18. századi anekdotagyűjteményekből, nép- és műdalokból, szólásokból, babonákból. Gulyás József, Jókai és a népdalok, Ethnographia 1925,133-148.; Vö., Jókai és a műdalok , Vő., Forgácsok, Fischer Nyomda, Sárospatak, 1926, 23-27.; Szendrey Zsigmond, Népbabonák Jókai műveiben, Ethnographia 1925,115-127. Csokonai előadásmódját veszi mintának Jókai a Rab Ráby fejezetcímeinek, mottóinak archaizálásakor: Tompa József, Jókai és Csokonai stílusbeli kapcsolata, Magyar Nyelv 1951, 12—24. Jókai elbeszéléseinek, regényeinek gyakori tárgya II. Rákóczi Ferencnek és fiainak kora, majd a neoacquistica commissio ideje, foglalkoztatta Hatvani István „mondaköre”, a két Trenck. Arany János hasonló érdeklődéséről vö. Barta János, Arany János és a XVIII. század. Adalék Arany János irodalomszemléletéhez , Vö., Klaszszikusok nyomában. Esztétikai és irodalmi tanulmányok, Akadémiai, Budapest, 1976, 232-262. Petőfi a régi jó öreg Gvadányi mellett tudott a pestiek olvasmányairól, Szigvártról és Kártigámról, mint azt Kedves vendégek című verse elárulja. A Jókai-centenárium alkalmából a néprajzi kutatás fölmérte Jókai és a népköltészet viszonyát. Solymossy Sándor: Jókai és a magyar nép, Ethnographia 1925, 1-15. Számottevő jelentőséget tulajdonított Jókay József jóízű adomázálásainak, mesemondásának a Szalonnavárról, Hüvelycsik Palkóról, Sármány királyról, hivatkozik Beöthy Zsoltra, ki szerint Pulay Mária „kifogyhatatlan elbeszélő” volt. Az első regény, a Hétköznapok mottóként és a főszövegben mintegy