Irodalomtörténet, 2017. 98. évfolyam
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Fried István: Jókai Mór életrajzai
18 TANULMÁNYOK derül fény, szereplői kibeszélésekre, a félreértés-technika destruáló erejére nemkülönben. S bár „betét”-ként is fölfoghatók ezek a jelenetek, valójában több mindent lepleznek le, mint „misztifikálnak”. Először is azt, hogy a két betyárnak mutatkozó személy egyáltalában nem népi alak, hanem a népi alaknak vélt figura (főleg a „külsőségek) imitációja, amely imitációt azok, akik áldozatai (akiket kirabolnak), igazi betyárokkal való kalandnak hisznek, bizonyára a szóbeszédet vagy valamely olvasmányt fölidézvén. És csak mellékesen jegyzem meg, hogy Jókai „nótája” is ebből körből származik (Kocsmárosné, nekünk halat süssék kend...), mely több ízben regisztrált nóta a Sárga rózsában is helyet kap, és ugyancsak, bár nem egészen mellékesen, ebben a sokak által joggal dicsért elbeszélésben szinte annyiszor fakadnak dalra a szereplők, mint egy népszínműben, mely Jókaitól egyáltalában nem volt idegen. Nevéhez több népszínmű fűződik, illetőleg nem egy művéből készült népszínmű. A Rab Rábyban akár „népszínmű-közelinek minősíthetnek egyik-másik betyárjelenetet (természetesen nem mindegyiket), mely annak ellenére, hogy a regény cselekményének idejében még nem formálódott meg ez a műfaj (az 1840-es esztendőkben már első virágzását élte), a regény írásakor nem hatott korszerűtlennek olyan dalok beiktatása, amelyekhez hasonlók bekerültek a népszínművekbe, illetőleg amelyekhez hasonlókat a népszínmű népszerűsített. A Rab Ránvnak mindjárt az elején említődik a Tudós Palóc, egy osztrák mintára készült humoros (mondjuk azt, hogy) folytatásos regény, Gaál György alkotása, mely igen olvasottnak volt mondható, s amelynek folytatását igényelte az olvasóközönség, miután Gaál pályát módosított. A folytatásra vállalkozó Verseghy Ferencnek azonban nem sikerült életben tartania vállalkozását. Később önidézetnek felfogható utalás jelzi a kort: Hatvani professzor, a magyar Faust történetét Arany Jánostól és Jókaitól egyként ismerjük, anekdotafüzérként, elbeszélésként foglalkoztatta Jókait, a 18. században élt debreceni fizikus professzor történeteinek 19. századi több változata.10 A következő részletből egy olyan regény címe és jellemző elbeszélői módszere kerül elénk, amely a Jókai-család életében is szerephez jut, családi hagyományként élte túl sok-sok évtizeddel első megjelenésének esztendejét, hogy aztán az idős Jókai egy írásában újra említődjék. Itt most csak idézem a Rab a Jókai Mór, Aki a szívét a homlokán hordja (1886). Sárga rózsa (1893), s. a. r. Végh Ferenc - Sándor István, Akadémiai, Budapest, 1988,132. 9 Briefe eines Eipeldauers an seinen Herrn Vettern in Kakran über d’Wienerstadt, Rehm, Wien, 1785—1797; Briefe der wiederaufgelebten Eipeldauers, Rehm, Wien, 1799—1801; Briefe des jungen Eipeldauers, Rehm, Wien, 1802-1813; A tudós Palótz avagy Furkáts Tamásnak Mónosbélbe lakó sógor-urához írt levelei, Buda, 1803-1804. Részletesebben: György, I. m., 328-329., 338-339.; Fried István, Verseghy Ferenc prózafordulata = In memoriam Verseghy Ferenc 5. Emlékkönyv, szerk., előszó Szurmay Ernő, Szolnok, Verseghy Ferenc Társaság, 1988, 10—19. 10 Jókai közreadta adomaként a Hatvanihoz fűződő történeteket, kötetben: Jókai Mór, Nevezetes férfiak adomái , UIő., A magyar nép adomái, Heckenast, Pest, 1856,27-42.; ír róluk az És mégis mozog a földben a csittvári krónika összefüggésében, az Osztrák-Magyar Monarchia megfelelő kötetének Debrecenfejezetében is helyet kap. A magyar Faust címmel a Kisfaludy Társaságban olvassa föl 1871. február 12-én. A Kisfaludy Társaság Évlapjai (6) 1870/71., 140—162. Újabban, kitérve egy 1852-es közlésre: Domokos Mariann, Jókai Mór népmeséinek helye a magyar mesekutatás történetében . Jókai & Jókai: Tanulmányok. A 2012. május 4-5-én, Balatonfüreden tartott konferencia előadásainak szerkesztett változata, szerk. Hansági Ágnes - Hermann Zoltán, L’Harmattan, Budapest, 2013, 117-134. Vö. még A magyar anekdotakincs, II., gyűjt. és magyarázta Tóth Béla, Singer és Wolfner, Budapest, é. n., 22-23.