Iskolakultúra, 2004/2 (14. évfolyam, 8-12. szám)
2004 / 9. szám - TANULMÁNY - Sinka Edit: Az értékelés mint irányítási eszköz a közoktatásban
tudományos munkatárs, Kutatási Központ, OKI, Budapest Az értékelés mint irányítási eszköz a közoktatásban A huszadik század második felében Európa és a fejlett világ országaiban hatalmassá nőtt közoktatási rendszerek irányítási problémái nagy kihívást jelentettek az oktatáspolitikusok számára. Az expanzió önmagát gerjesztő hatása néhány évtized alatt minden képzési fokon tömegesedést idézett elő, a középfokú oktatás általánossá válása pedig együtt járt a tankötelezettség kitolódásával. A hagyományos irányítási eszközök egyre kevésbé működtek hatékonyan, és ez odáig vezetett, hogy Coombs a hetvenes évek elején az oktatás világválságáról írt. (1) vertikális és horizontális kiterjedés (egyre több tanuló egyre hosszabb ideig ül az iskolapadban) az oktatási rendszerek méretében és összetettségében olyan erős változásokat idézett elő, hogy a szabályozás és irányítás egyre bonyolultabbá vált és új eszközöket igényelt. A közszolgáltatások gyakorlatilag minden területen hasonló folyamatok játszódtak le, új szabályozási módok kidolgozása volt tapasztalható, ami egyrészt keretet adott az oktatás irányításában bekövetkező változásoknak, másrészt pedig ahhoz mintául is szolgált. A tanulmány egy kettős párhuzamot mutat be, egyrészt azokat a folyamatokat, amelyek az oktatás területén érzékelhetőek, és egybecsengenek a közszolgáltatások területén általában tapasztalható irányítási változásokkal, másrészt pedig a magyar közoktatási rendszerben zajló folyamatokat veti össze nemzetközi, elsődlegesen az Európai Uniót érintő irányítási változásokkal. Mindezt abból a szempontból, hogy az értékelés hogyan lehet és lesz az oktatásban egy szűken értelmezett pedagógiai, tantermi kategóriából, pontosabban amellett egy irányítási eszköz, oktatáspolitikai fogalom. A közszolgáltatások irányításának hatékonysági problémái Maurice Kogan ,Az új értékelő állam’ című tanulmányában (2) a közszolgáltatások hagyományos ellenőrzésének megváltozását mutatja be, és bár az elemzés a brit példán alapul, a szerző hangsúlyozza, hogy a témák bárhol másutt is érvényesek. A nyolcvanas években jelentkező alapprobléma az elszámoltathatóbb irányítás létrehozása volt, melynek lényege a teljesítmény és a tiszta célkitűzések összevetése. Háttérként a kormányzat közköltségeket korlátozó szándékával kellett számolni, ami önmagában is erőteljes beszámoltató és ellenőrző mechanizmusokat igényelt. Mindezek következtében az értékelést, mint a valódi elszámoltathatóság és a hatékony változtatás előfeltételét jelenítették meg. Úgy vélekedtek, hogy az összetett irányítási rendszer egyszerűsíthető és tárgyilagosan mérlegelhető a teljesítmény mérhető indikátorainak segítségével. A korábban csak a piaci szférában alkalmazott, menedzser-szemléletű (tehát olyan, amelynek sarkkövei: a hatékonyság, a gazdaságosság, az eredményesség, a teljesítmény és a megszolgált fizetség) irányítás értékelési szempontjai a közszolgálati szektorban a mennyiségi-mérési 93