Iskolakultúra, 2006/1 (16. évfolyam, 1-6. szám)
2006 / 5. szám - KRITIKA - Imre Anna: Nem kívánt gyerekek? Migránsok a magyar közoktatásban
Feischmidt Margit - Nyíri Pál (szerk ): Nem kívánt gyerekek Települési szempontból jellemzően három iskolacsoportot érintett a felmérés: a jelenség súlypontjából adódóan is nagy számú budapesti intézmény mellett vidéki, illetve menekültszállók közelében lévő, menekült gyerekeket is fogadó iskolákat. További sajátos intézményi kört jelentettek a külföldi tanulót fogadó, gyakran külföldi bizonyítványt adó, angol tannyelvű iskolák (számuk 20 fölött van), a hazai nemzetiségi iskolák, vagy bizonyos, nagyobb külföldi népességgel rendelkező kerületekben lévő iskolák (VIII, X., XI.), illetőleg egy kétnyelvű oktatást biztosító iskola. A közelebbi vizsgálódás kapcsán kiderül, hogy a külföldi tanulók oktatásának kérdése csak a jogszabályok szintjén kezelhető azonos logikával, az iskolák már többféle csoporttal és iskolázási stratégiával találkoznak. A külföldi családok helyzetének különbségei és az iskolához való viszony különböző változatai két nagyon eltérő sajátosságokkal jellemezhető migráns csoport, a kínaiak és az afgánok iskolázási stratégiáinak közelebbi bemutatása révén válnak érzékelhetővé. A kínaiak többségükben vállalkozók, akik 10-15 ezres közösséget alkotnak. Az itt élő kínaiak iskolázottsága magasabb a kínai átlagnál, és a más országokba irányuló migráns hullámoknál is. Magyar kapcsolataik funkcionálisak, mobilitásuk nem magyarországi mintákon alapul, sikereiket egyfelől a modernizálódó Kína piacgazdaságához, másfelől az angolszász modernitás sikermodelljeihez mérik. A felnőttek és az idősebb gyerekek a magyart nem is beszélik rendesen, a kisebb gyerekeket általános iskolás korig magyar dajka gondjaira bízzák, így azok könnyebben megtanulnak magyarul. A másik kiválasztott és közelebbről is figyelemmel kísért migráns csoport az afgánok menekülteké. A kiválasztás indoka volt, hogy az afgánok alkotják a nem európai menekültek egyetlen olyan, Magyarországon letelepedett csoportját, amely családokból áll. Alacsonyabb iskolázottsággal és társadalmi státusszal rendelkeznek, mint a kínaiak, a menekültlét nehezebb útját járják végig a menekültstátusztól, a befogadó állomásoktól és a közösségi szállásoktól a letelepedettnek mondható állapotig. A Magyarországon élő afgán családok 90 százalékban Kabulból érkeztek, Magyarországon elsősorban Csepelen telepedtek le, kereskedelemmel, főleg kiskereskedéssel foglalkoznak. Az afgánok körében az etnikai differenciálódás csekély mértékű, a család fegyelmező ereje ellenben erős, s nagymértékben elkülönülnek a női és férfi szerepek. Az afgánok körében az exogámia nem megengedett, szabadidejüket is egymás társaságában töltik, nem jellemző a magyarokkal való kapcsolattartás. A társadalmi integráció kérdése helyett inkább a kultúravesztéstől való félelem narratívái jellemzőek. A kisebbségi lét hagyományos dilemmáit - asszimiláció, integráció, kulturális elkülönülés kérdéseit - a mai helyzet némileg felülírta, ma az a kérdés, hogy szükséges-e a migránsok esetében az integrálódás, vagy megengedhetik maguknak, hogy ne akarjanak integrálódni (megengedik vagy támogatják is a gyerek többségi iskolából való kimaradását). Mivel ma Magyarországon az alacsony bérek, a versenyszférabeli és az államigazgatási elitkarrierek zártsága következtében kevés a külföldiek számára is nyitott és vonzó karrierlehetőség, nem ritka, hogy egy ezt meghaladó stratégia, egy úgynevezett „transznacionális logika” lép életbe, amely olyan mobilitási stratégiákat alakít ki a migránsok körében, amelyek túllépnek mind a származási, mind a letelepedési ország - integráció/marginalizálódás dichotómián alapuló, nemzetállam-központú - közoktatási logikáján. Az iskolázás stratégiái és ezzel szoros összefüggésben a siker narratívái is igen különbözőek a két kiemelt csoport esetében is. A kínaiak számára a magyar iskola csak a nyelvtanulás szempontjából fontos, a társadalmi felemelkedés és továbbjutás eszköze sokkal inkább az angol nyelvű iskola, amely utat nyit Anglia és az USA felé a továbbtanulásban. A magyar iskola csak a magyar nyelv és egy bizonyítvány miatt kell, amivel tovább lehet lépni, következésképpen a magyar oktatási rendszert nem is ismerik eléggé. Mindazonáltal a kínaiak tanuláshoz való viszonya nagyon pozitív: a magyar iskolákat nem is tartják elég jónak, mivel gyenge a fegyelem, délután nincs tanítás, kevés a házi 141