Izraelita Tanügyi Értesítő, 1887 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1887-01-01 / 1. szám
Felelős szerkesztő: SZÁNTÓ ELE.Á.Z_Á_K. IZRAELITA tanügyi értesítő. Megjelölt havonkint egyszer. — Kiadja az „Oroz. magy. izr. tanító-egyesület“. — Előfizetési ár: Nem tagok számára egész évre 2 írt.— Az egyesület tagjainak dijmentesen jár. — Az előfizetési pénzek és tagsági dijak Ózer Zsigmond egyleti pénztárnokhoz Klauzál-utcza 4. szám küldendők.— Szerkesztői iroda: Sip-1 utcza 12. sz. Magyarország népoktatásügye különös tekintettel a magyar zsidók népoktatási állapotára. (Összeállítva a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak az 18851811-iki tanévről szóló XV-ik jelentése nyomán.) még megírta koszorús költőnk: ״ Minden ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs.“ És helyesen ! Mert 1101 van a mai korban egy műveltségre igényt tartó ember, ki az ihletés költő eme soraiban kételkedne . A jéerkölcsök inductiv terjesztése, átszármaztatása nem felül-ről, hanem alulról jön. A felvilágosodottság, a jó erkölcsök pionnipjai, a sok és jó népiskola. A civilisatio hódító ereje ellenállhatlan hatalommal ragadja magával a népeket és a gyakorlati élet meggyőző példáival az erkölcsi elöhaladás, s az ipari munka áldásos terére utasít. Ábrándnak tetszhetett Poroszországnak is saját tanrendszere, még a múlt század végén, midőn csak 1650 iskolája volt mindössze is; de neki ma már nem ábránd az, mert ma már katonakötelezettjeinek alig 4-0-át képezi az oktatás nélküliek számát. Valóban szembeötlőleg igazolja a kor Jules Simon ezen nagyfontosságú szavát: ״ Az a nép, melynek legjobb népiskolái vannak, a legelső nép i s ha ma még nem volna az, azzá lesz holnap bizonyosan!“ Hála tehát az atyáskodó kormánynak e téren sem maradt a magyar vissza. A vallás- és közoktügyi miniszter úrnak XV-ik évi jelentése előttünk fekszik. Meglepő számok! A felekezetek és az állam közti versengés tűnik ki azokból! Alegelső nép jelző magasztos fogalmáért fáradnak és áldoznak mindketten ! Így is kell iparkodnia egy oly népnek, mely állni és boldogulni, a többi művelt nemzetekkel lépést tartani akar. A nagy eszmék magaslatára kell felemelkednie. Jedliké, a porosz iskolaügy évkönyveinek 1800-ban kiadott I-ső kötetében III-ik Fridrik Vilmosról emlékezvén meg — ki az iskolajigynek mindjárt uralkodása kezdetén nevezetes lendületet adott — azt írja a többi között: ״ a mely fejedelem egy jobb nemzeti népoktatásnak termittője, az nemcsak a jövőért él, hanem a jövőben is.“ S valóban koronás királyunkról s az 1868-iki törvényhozásról״ ,a megdicsőült és halhatatlan emlékű K. Eötvössel élénke:is lehet azt■111ondani, hogy a népoktatási törvény megalkotása által élni fog a jövőben is! E kis méltatás után térjünk már magára az évi jelentés azon fontjaira át, melyek bennünket mint magyar zsidókat és tanférfiakat különösen érdekel. A jelentés erre nézve a következő statisztikai adatokat tartalmazza: