Izraelita Tanügyi Értesítő, 1887 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1887-01-01 / 1. szám

Felelős szerkesztő: SZÁNTÓ ELE.Á.Z_Á_K.­ IZRAELITA tanügyi értesítő. Megjelölt havonkint egyszer. — Kiadja az „Oroz. magy. izr. tanító-egyesület“. — Előfizetési ár: Nem tagok számára egész évre 2 írt.— Az egyesület tagjainak dijmen­­tesen jár. — Az előfizetési pénzek és tagsági dijak Ózer Zsigmond egyleti pénz­­tárnokhoz Klauzál-utcza 4. szám küldendők.— Szerkesztői iroda: Sip-1 utcza 12. sz. Magyarország népoktatásügye különös tekintettel a magyar zsidók népoktatási állapotára. (Összeállítva a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak az 18851811-iki tanévről szóló XV-ik jelentése nyomán.) m­ég megírta koszorús költőnk: ״ Minden ország támasza és talp­köve a tiszta erkölcs.“ És helyesen ! Mert 1101 van a mai korban egy műveltségre igényt tartó ember, ki az ihletés költő eme soraiban kétel­kedne . A jé­­erkölcsök inductiv terjesztése, átszármaztatása nem felül-­r­­ő­l, hanem alulról jön. A felvilágosodottság, a jó erkölcsök pionnipjai, a sok és jó népiskola. A civilisatio hódító ereje ellenállhatlan hatalom­­mal ragadja magával a népeket és a gyakorlati élet meggyőző példáival az erkölcsi elöh­aladás, s az ipar­i munka áldásos terére utasít. Ábrándnak tetszhetett Poroszországnak is saját tanrendszere, még a múlt század végén, midőn csak 1650 iskolája volt mindössze is; de neki ma már nem ábránd az, mert ma már katonakö­telezettjeinek alig 4-­0-át képezi az oktatás nélküliek számát. Valóban szembeötlőleg igazolja a kor Jules Simon ezen nagyfontosságú szavát: ״ Az a nép, melynek leg­­jobb népiskolái vannak, a legelső nép i s ha ma még nem volna az, azzá lesz holnap bizonyosan!“ Hála tehát az atyáskodó kormánynak e téren sem maradt a magyar vissza. A vallás- és közokt­­ügyi miniszter úrnak XV-ik évi jelentése előttünk fekszik. Meglepő számok! A feleke­­zetek és az állam közti versengés tűnik ki azokból! A­­legelső nép­ jelző magasztos fogalmáért fáradnak és áldoznak mindketten ! Így is kell iparkodnia egy oly népnek, mely állni és boldogulni, a többi mű­­­velt nemzetekkel lépést tartani akar. A nagy eszmék magaslatára kell felemelkednie. Jedliké, a porosz iskolaügy évkönyveinek 1800-ban kiadott I-ső kötetében III-ik Fridrik Vilmosról emlékezvén meg — ki az iskolajigy­­nek mindjárt uralkodása kezdetén nevezetes lendületet adott — azt írja a többi között: ״ a mely fejedelem egy jobb nemzeti népoktatásnak termit­­tője, az nemcsak a jövőért él, hanem a jövőben is.“ S valóban koronás királyunkról s az 1868-iki törvényhozásról״ ,a megdicsőü­lt és halhatatlan emlékű K. Eötvössel élén­ke:is lehet azt■111­on­­dani, hogy a népoktatási törvény megalkotása által élni fog a jövő­­ben is! E kis méltatás után térjünk már magára az évi jelentés azon f­­ontjaira át, melyek bennünket mint magyar zsidókat és tanférfiak­at különösen érdekel. A jelentés erre nézve a következő statisztikai adatokat tartalmazza:

Next