Izraelita Tanügyi Értesítő, 1920 (45. évfolyam, 1-12. szám)

1920-01-01 / 1. szám

f B . Budapest, 1920. január szám. XLV. évfolyam. IZR TANÜGYI ERTASZTO Felelős szerkesztő: CSI3KÁSI FÜLÖP. idegjelenik minden hi­t­ én. — Kiadja az Orsz. Izr. Teniti-egyesü­let. — Előfizetési ára: nem tagok számára egész évre 5 koro1­ 1a. — Az egyesület tagjainak díjmentesen jár. — Az előfizetési pjénzek és tagsági dijak az Orsz. Izr. Tanítóegyesület címére: Vll.y Sip-utca 12. sz. alá kifiztendők. — A szerkesztőség címe: VII., Sip-utca 12. sz. lak­talom­: Régi utakon. Irta: Dr. Fuchs D. Rafael. — Titkári jelentés. Irta: Pintér Ignác. — Egyesületi élet. — Nekrológ: Radó Vilmos. Irta: Dr. Málnai Mihály. — Vegyesek. — Hirdetés. Régi utakon. Épül a hatalmas palota. Alapja sziklaszilárd, erős falai már büszkén a magasba emelkednek. Szorgalom, kitartás, lelkes munkásoknak céltudatosan irányított vállvetető munkája, mind a nagy cél szolgálatába van állítva. Büszkeség tölti el az alkotók lelkét. Már ajkukon az ünnepi ״Exegi monu­­mentum­ aere perennius!“ De mi ez? Mennydörgésszerű robaj reszketteti meg a levegőt... és dermedten áll a munkások csapatja. Megsemmisült a művük? Még porfellegbe van burkolva minden, néma kétségbeeséssel várják az iszonyú látványt, évek verejtékes munkájának megsemmisülését. De eloszlik a por... és felujjonganak a lelkek. A kár jóvátehető, az épület erős volt, alapja rendületlen, csak megfeszített munka, és a serény kezek folytathatják és nemsokára befejezhetik művüket! Háromnegyed évvel ezelőtt is egy irtózatos robaj rázkódtatta meg az állam és a társadalom alapjait. És áldozatául esett a mi alkotásunk is, nemzedékek szíve vérével emelt várunk, a mi egyesületünk is. A proletár­­diktatúra elnémította, megszüntette a mi egyesületünket is, elhallgattatta a mi lapunkat is. Dermedten álltunk mi is, kétségbeesetten néztük a magyar zsidó tanítóság legszebb alkotásának, az egész ország zsidó tanítóságát összefogó intézményünknek összedőltét. De elvonult a vihar, kibontakoznak megint az épület körvonalai, és hálaének két ajkunkon: az épület szilárdan áll, 54 év nemes lelkesedése, lankadatlan fáradozása, szent munkája nem veszett kárba! Nem kell a munkát újra kezdeni. Ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk, amikor belénk fojtották a szót. Nem kell az építést újból kezdeni, csak folytatni kell. Nem kell új programmot adnunk. Azok az eszmék, az emberiség legmagasztosabb eszméi: a vallás, haza, erkölcs és tudás szent eszméi, amelyeket egyesületünk rász­egyesület és a lap címe ezentúl: Budapest, VII. Sipó utca 12.

Next